Hunyady Sándor: Erdélyi kastéy; Q 2055

18 Moeonyi: /nyájasan/ Szervusz. Örvendek, /kezet a fiúval, nézi/ Miféle ruha ez rajtad ? ijf.Berzétey: Huszár. Mosonyi*. Miféle huszár ? ifj .Berzétey: Román hupzár. Roeior. Most szolgálom az önként esi évem. Mosonyi: /a társasághoz/Hahátm, ezek azok a dolgok, amiket nem érthet meg az ember otthon, Ha nem látja a maga szemével.» Egy Berzétey gráf miné rosi or I ifj .Berzét ey: Sajnos, bizony becsíptek 1 A fene egye meg I Most egy évig nem járhatok be a bankba. Mosonyi: Mondd, mit fogsz csinálni ? - /emeltebben/ Üt fogsz. csinálni, ha egyszer mégis hadrakel Magyarország ée ott fogsz állani a Tiszánál, szembe velünk, ebben az uni forrni ebac ? ifj .Berzétey: /látszik rajta, hogy valami nagyon hazafias kijelentést akar tenni - szilajon/ Hát akkor én... id.Berzétey: /közbevág/ Mer állj ! Bem engedem, hogy válaszoljál! Micsoda ostoba fenpegés vilna, akármit válaszolnál. Д flu torkán akad a pzá, egy másodpercig яягя siri csönd/ Mosonyi: /elképedve/ Érthetetlen. id.Berzétey: /egy kicsit gúnyosan/ Hem érted ? Hát pe sze, hogy nem érted I - Látod, ettől van, hogy minduntalan erdélyi ember mlniszt ereskedi к a nyakatokon. Én Erzsébet: BgyáifcaiáHzaemxértamxaxasti^peirtiikaA /előre jön, mert az előbbi dialog alatt hátul osztogattett az