Hunyady Sándor: Erdélyi kastéy; Q 2055

16 Jő reggelt, Erzsébet. Erzsébet: /kisüt a szemében az öröm/ Hozta Isten ! /Kezetfognak. Közben el kell árulnia, hogy többet Jelentenek egymás számára közömbös Ismerősnél/ Fa végre, hogy elszánta magét. Mennyiszer hiviuk. Mosonyi: Őszintén szilva, féltem lejönni Erdélybe. Olyan cudar hire van a maguk románjainak. Aztán nem volt semmi baj И A határon agyba-főbe grófuraztak a fináncok... A'aoheire néz, aki egészen közeljőtt, könnyedén meghajlik/ Erzsébet^ /be akarja mutatni/ Itt a vendégünk, drágám. Mo... Báohel: Ne fáradj, Megismerem. Minden Mosonyinak ilyen a fille, a szeme, a haarvuksza I Magánác is olyan J5 foga van, mint a nagyapjának ? Anyám mesélte, hogy ketté tudta harapni a2 angyalos forintot. /Utat kell enge nie a türelmetlen"1 előre nyomuló Hannának/ Hanna: /miközben kezel a gavallérral/ Azt hiszem, ismerek valakit a famíliájából. Nem nevelkedett egy kuzinja Grenobleban ? Mosonyi; /mosolyog/ Lehet. Afckora rokonságom van. Ráohel: /előrenyomja a lányát/ A lányom. Berenice. Mosonyi: /keményen kezet ráz Berenioével/ Micsoda kézfogása van. Ugy tetszik már volt hozzá szerencsém egyszer. Tavaly a lóversenyen. Czirákyékkal. uem igaz ? Berenice : Nem hiszem. Mosonyi: Vigyázzon. Nem igen szoktam tévedni. Berenice: Most az egyszer téved. - Nem ismerem üzirákyékat. Még nem voltam lóversenyen. Sőt Pesten sem voltam soha élet