Hunyady Sándor: Erdélyi kastéy; Q 2055

Ю Jakab: Oh, кezitosókolom, hát hogyne tudnám. Kukacokat meg legyeket.- Ugyebár kegyelmes ur ? Tóni: /boldogan/ Hát persze. Kukacokat. De még több izéket I /Feláll és indul az inas után/ Szervusztok. Engem délig ne izéljetek, /elmegy a horgászó bottal a vállán/ Erzsébet: /melegen/ A jó Tóni bácsi. Elment halászni. Hogy nem unja meg. Még egy gilisztát sem fogott, amióta ismerem. ld.Berzétey: /utána néz Tónlnak/ Mégis csak disznóság, hogy milyen virnesft volt a mi édes békebeli Magyarországunkon. Én osak szeretem ezt a Tónit, De azért mégis sokallom, hogy, mi mindent lehetett belőle a puszta születése Jogán I Főispán, főrend, pártalelnök, haltenyésztési kormány biztos. Képzelem, milyen dupla buzgalommal tenyésztek a kormányzása alatt, Magyarország összes halai 1 /Fölveszi a postaosom óból az egyik újságot és nézi ódámhoz/ Itt látom a nevedet, ni. /Füttyent/ Te százezer leit adtál a református collegium építkezésére ? Ádám: /könnyedén/ Annyit. Id-Berzétey: sok. Adám: Bem le olyan sok. ld.Berzétey: Az egész erdélyi arisztokrácia a földön fekszik. Van ház, ahol petróleumra nincs pénz. Zsuzsáéknál ezétrágták a kutyák a francia kártyát, áz öregasszony azóta nem tud paszianszozni. Hem telik neki uj paklira.- Az ilyen százezer leiekkel, meg az olyan dinom-dánomokkal, amilyen I tt készül mostan l.s, osak irigyeket csinálsz magadnak. Ádám: Hát aztán ? Vais, telne к mégi e osak kell adni, költeni !