Hunyady Sándor: A gyöngysor ; Q 2053

Pinto: De drágára. Hiszen hiába kérném meg. Nem adnék hozzám. June: Most nem. Apám alig Ismeri magát. De egy év sok idő, Összezárva a hajón. Levennénk a lábáról. Kitalálnánk valamit. Valahol beleesnék a vizbe. Maga utánam úszna. Megjátszanánk, hogy megmentette az életemet, /majdnem sir/ Pinto: Kolosszális nőcska maga June 1 June: Undorodik tőlem, hogy ilyen nyiltan fölkinálkozom ? Miért ejtett meg ? Pinto: /folyékonyan, szinte Üzletszerűen/ Mert vágyakozom magára. Az orrommal, a fogammal. Minden csöpp véremmel. A csontjaimmal, ,, June: /kábultan/ Hát akkor jöjjön velünk. Pinto: Meg fogok próbálni mindent. June: ígérje meg. Adja becsületszavát. Szerezze meg a pénzt, ami az útra kell a föld alól is. /kétségbeesve/ Ha másért nem, gondoljon rá, hogy milyen gazdag vagyok, Milyen óriási coup I Miss Wood: /finom öreg, angol hölgy, valamivel több, mint társalkodónő. A kert felől jön/ Hűvös lett June I Itt a kepje. Vegye a vállára, /nyújtja a prémet/ Pinto: Hideg lett és késő van l /А karkötőórájára néz, meghajlik/ June: /fájdalmasan/ Már megy ? Az első aproposra ? Pinto: A legfontosabb pénzemberem ilyenkor ott szokott lenni a Majestic barjában. Szeretnék találkozni vele. June: Oh, az más ! Akkor menjen. Siessen és fektesse a kétvállára a pénzemberét I /Miután a gavallér már eltűnt, kihajlik a párkányon, utána kiáltja az éjszakába/ Ne felejtse el, hogy a becsületszavát adta Pinto ! /jelentősen/ A föld alól is !