Hunyady Sándor: A gyöngysor ; Q 2053

Rose : Pinto: Kapitány: Pinto: Kapitány: Rose: Kapitány: Rose : Kapitány: - 65 Az Írnokot пега zavarhatja, mert az jegyzi a kihallgatáa menetét. A felügyelő balra el. Vissza Rosehoz/ Vigyázzon rá, hogy mit mond. Ne legyen könnyelmű. Egy ember élete van a kezében. Tudom, kérem. Én szeretem is a gróf urat. Mégsem hazudhatok a kedvéért. /Elhallgat, mert balról belép Pinto, a felügyelő és egy rendőr kíséretében./ XXV. /a rendőrrel a háta mögött, odaáll a kapitány elé/ Tessék. Itt vagyok. /Rose tiszteletteljesen föláll, ránéz a fiúra, mint egy cseléd bókol előtte, Pinto rövidet biccent/ /barátságosan/ Kérem, gróf ur, lenne szives néhány hangos xxi szót mondani. Nem fontos, hogy mit. Arai éppen az eszébe jut. /ingerülten és egyre hangosabban, a végin szinte kiabálva/ Dehogy mondok I Ugy beszélek, ahogy nekem jólesik I Mi ez ? Egészen bolondot akarnak belőlem csinálni ?! /nyájasan/ Már rendben is vagyunk. Köszönöm szépen. /Int a rendőrnek, aki újra kivezeti a bámuló és méltatlankodj Pintot. Vissza Rosehoz/ Megismeri ? Ez volt az a hang ? Határozottan. Ilyen ingerült, Veszekedős. Meg merne rá esküdni ? Meg mernék. /komolyan, nyugodtan ránéz/ Amikor először kihallgatták, azt mondta, hogy alig hallott valamit. Másodszor is azt momdta, harmadszor is. Csak azóta változott meg, amióta velem beszélget. Most már arra is esküt tenne, hogy veszekedett. /keményen/ Tehát mikor hazudott ?! Kíváncsi