Hunyady Sándor: A gyöngysor ; Q 2053

46 aktusnak hat, ahogy egy pillanat alatt rákapcsolják a bilincset./ Pinto: /megpróbálja széthúzni a kezét, nem tudja, majd a szeme elé emeli bilincses öklét és mintha csak most fogná fel, hogy mi történt vele, fölordít kétségbeesésében. TJténa rögtön összeomlik az ellenálló ereje és letörve támaszkodik neki az Íróasztalnak. Az egész jelenet alatt ez az egyetlen, rövid kiáltás volt hangos. Különben minden csöndesen, simán, zavartalanul történik./ Andrée: /nyilván hallgatódzott és a kiáltásra megjelenik a küszöbön. Nincs egészen felöltözve. Rémülten/ Úristen! Mit csinálnak itt magával drágám?! /kíváncsian és ijedten bámul./ Sir Lawrence: /fölháborodva néz a lányra, majd egy undorodó pillantást vet Pintora, fölveszi egy székről a kalapját és kesztyűjét, megindul az ajtó felé./ A felügyelő: /megállítja/ Bocsánat. Egy pillanatra. Nagyon érdekel, hogy kicsoda ön és mit keresett ennél az urnái? Sir Lawrence: Magánügy. Nem vagyok köteles válaszolni. A felügyelő: Aeraényebben/ Szabadna? Hogy hivják? Sir Lawrence: /presztízsének sérelmét érzi abban, hogy igy faggatják, tehát szó nélkül, nagyon gőgös gesztussal veszi elő és nyújtja át a névjegyét./ A felügyelő: /miután elolvasta a névjegyét/ Tudná ezt valamivel igazolni? Sir Lawrence: Nincs nálam semmi Írás. Pinto: /fölemeli a fejét, Igazolni akarja a lordot/ Nahát ez már igazén hallatlan! Én is bizonyíthatom, hogy... Sir Lawrence: /visszautasítja ezt a protekciót, hidegen/ Köszönöm, ne fáradjon!