Hunyady Sándor: A gyöngysor ; Q 2053

41 Pinto: / a kézfogás alatt kissé meghajlik, mint aki érzi, hogy milyen nagy megtiszteltetés éri/ Boldog vagyok Sir Lawrence! /Helyet kinál, eléje teszi az italokat/ Bocsásson meg, hogy neglizsében fogadom. Sir Lawrence: Semmi helye nincs közöttünk az eféle formaságoknak. Intimebben is látni fogjuk egymást az én kis hajómon. /Leül»/ Azért jöttem, hogy figyelmeztessem: holnaphoz egy hétre indulunk. Pinto: Köszönöm, Rendben vagyunk. Sir Lawrence: A vízumai is megvannak? Ha még nincsenek, kUldje el az útlevelét a titkáromnak. Ügyes ember, megbízhat benne, Kiintéz mindent, * Pinto: Oh, köszönöm. Sir Lawrence: Magával hozza az inasát? Pinto: Nem lenne terhes? Sir Lawrence: Szó sincs róla. Csak tudnom kellene előre, Pinto: Hát akkor, hogyha megengedi. Sir Lawrence: Kérem, Először délnek megyünk,Görögország felé. Meleg lesz, nagy napaütés. Aztán hat hét múlva már hideg és szeles tájékra kerülünk, A legkönnyebb flanelltől a legnehezebb prémekig szüksége lesz mindenféle dolOgra. Ne vegye tolakodásnak, de szeretnék néhány részletes tanácsot adni.. Mondja, birja a tengert? Nekem van egy kitűnő orvosságom, valami kokainos készítmény... Pinto: Elhalmoz. Hogy legyek hálás? Sir Lawrence: Ugyan, Ez csak természetes. Meg aztán a leányom, külön is rámparancsolt, ön roppant fontos a számára, Pinto: Neheztel érte Sir Lawrence?