Hunyady Sándor: A gyöngysor ; Q 2053

- 35 Pinto: /melegen/ Szeretném, Képzelje el, milyen bensővé válna utám a baráteágunk, az egész életre, Negropontes: Elvben benne volnék. Csak az ár... /Nézi a kalapját, láts ik, hogy már szeretne kintlenni/ Pinto: ielött arról beszélnénk, elmondom néhány föltételemet, zt az ékszert nem szabad rögtön eladni. Később is csak nagyon óvatosan. Mit magyarázzam önnek ?.,, ön jobban tudja,,, Negropontes: Persze, Természetesen, Pinto: És ami a legfontosabb. Egy héten belül szükségem van a pénzre. Elutazom, Nem fognak látni sokáig. Nos ? Megceináljuk ? /А kezét nyájasan ráteszi az ékszerész karjára/ Negropontes: /ijedten/ Magától értetődik. Adjon délután hatig opciót. Hatkor összeülünk. A zsebembe teszem a csekkönyvem. Aeszi kalapját és keztyüjét/ Pinto: És negyed hétre már meg is egyeztünk, Negropontes: Éhben aztán egészen bizon-os vagyok. Pinto: /nyájasan a vállára vereget/ Tudtam, hogy maga a legokosabb ember a világon. Negropontes: /nagyon menne máj,/ Oh kérem. Örvendek, Boldog voltam... /Kimegy Pinto kíséretében az előszobába, Elmosódik a beszélgetésük./ Pinto: /visszajön az előszobából, kinyitja a háló ajtaját, bekiált/ Halló ! Keljen már föl ! Mindjárt este lesz ! /Веп/tről ébredező szöszmötölés, ásitás hallatszik, nyöszörgés, egy álmos "Kelek már"l - Pinto visszazárja a gyöngyöt a helyére. Fc3V.lkf.zni kezd a kávéfőzővel./