Hunyady Sándor: A gyöngysor ; Q 2053

I,Aranyifjút Azt hiszem, párbaja van ma reggel. Junes /alig leplezett aggodalommal/ Komoly párbaja ? Veszedelmes párbaja ? II,Aranyifjút Kedves June, ne féltse Pintét, Nem olyan ember, aki pár bajban fog elesni. Junes Miért nem szeretik maguk ezt az embert ? III.Aranyifjút Túlságosan terrorizál bennünket I /gesztussal/ Most is ez a párbaj !... I,Aranyifjút Nem lehet szeretni azt, akit61 fél az ember I II,Aranyifjú: Én nem tőle félek, hanem miatta. Mi történne vele, ha egyszer megfordulna a kártyaszerencséje ? I,Aranyifjút Arra én is kíváncsi vagyok. Mert őszintén szólva, nem hiszek a élamerikai ültetvényeiben. Junes /élesen/ Merné ezt a szemébe mondani ?... Pinto: /megjelenik. Pólóra öltözve. Izmosan, karcsún, fenyegetően. A föllépése olyan, hogy a gavallérok, akik a háta mögött megszólták, zavartan elhallgatnak, amikor a közelébe kerülnek. Ez az ember divatban van, de mégis kényes a pozíciója. Lehet, hogy alapjában véve nincs rossz természete, csak attól olyan merev és aggressziv, mert örökké figyelnie kell, hogy a gazdagok rosszhiszemű és gyanakvó társadalma el ne tapossa. June rögtön hozzá csatlakozik. Az istállók felé mennek. Aztán, ahogy egyedül maradnak összesimulnak. Pinto rendkívüli rutinnal öleli meg a lányt. Szinte bántó és hideg 9ár az a nagy szakszerűség, ahogy szájoncsókolja./ Junes /szédülten bontakozik ki az ölelésből, végigsimít a hom_ lokán/ Mivel bolondított meg ? Egészen el vagyok pusztulva.