Hunyady Sándor: A gyöngysor ; Q 2053

- 22 Egyedül ebben a gesztusában kellett valami olyan vonásnak lenni, amely a néző előtt megcáfolja előbbi viselkedését. De ez csak egy másodpercig tart. Amint a gyöngy eltűnt a zsebében, már vissza is helyezkedik a régi, nyilvánosság száraára való elegáns és önérzetes pózába/ Mrs.Bensoní //meglehetős szUnet után visszafordul, előrejön az ablaktól, Konstatálja, hogy a gyöngy nincs az asztalon. Finoman, gyöngéden, vigasztalón/ Na látja, drágára I Ennyi volt az egész ! /Részvéttel/ Szegény drágára, hogy föl van dúlva | /Megcsókolja a fiu kezét/ Pinto: /Tompán/ A legjobban szeretnék elsülyednl ! Mrs,Benson: /jogot érez rá, hogy birtokába vegye a fiut. Vibrál körülötte. Átöleli. csókolja a haját, fülét, kezét. Simogatja, itallal kinálja/... Tudja, hol láb tara először ? Orasseban. De akkor még nem tetszett igazán. Később kezdődött. A pólómeccsen. Egész délután csak a mezítelen karjára néztem... Pinto: /Ricsit apatikusan/ Rémes rosszul játszottam aznap.. A pónim Is egész forraánklvül volt. Mrs,Benson: /iszik/ Bánja egy kicsit, hogy elutazom ? Meg kell látogatnia, már a jövő hónapban. Szívesen jön ? Ugy, ahogy én fogom várni ?! /Melléjebujik/ . Pinto: /erőszakolja a meleg hangot/ Azt hiszem, Laura I... Mrs,Benson: Néha félek, hogy őrült vagyok. Reszketek a tükreim előtt. /Töredelmesen/ Borzasztó szerencsétlenség, Pinto, ha az ember tovább marad belül fiatal, mint ameddig kivül eltartott... Legalább sajnálna ! Pinto: /а színésznek éreztetnie kell a publikummal, hogy milyen nehéz szolgálatban van, persze, nagyon óvatosan, hogy ez-