Hunyady Sándor: A gyöngysor ; Q 2053

17. Rose : Mrs.Benson: Rose. Mrs.Benson: Rose; Mrs.Benson: Rose: Mrs.Benson: Rose. Mrs.Benson: Rose: ges lány. Megszerettem. /hálás bókot csinál, kezet csókol/ Köszönöm Madame! /nyájasan megveregeti Rose arcát/ Milyen friss arcocskája van. Milyen jó, feszes bore. /Irigyen gusztálja/ Hány esztendős maga Rose? Májusban leszek harmine éves. /sóhajjal/ Harmincéves! Milyen harmatos ifjúság! Milyen gyönyörül Oh, asszonyom sem lehet több harmincöt-harminchatnál, /a gyomra mélyéből feltörő, öngyötrő sóhajjal/ Bár mégegyszer ötvenéves lehetnék! Csak ötvenévesI.../A karját szenvedélyes sóvárgással széttárja, aztán mindjárt összeomlik, a fejét szomorúan az asztal szélére hajtja. Néhány pillanatig igy marad, majd magához tér, kinyitja az ékszeresskatulyát, kivesz valami apróságot/ Fogja. Magának adom ezt a kis brost. El van törve. De ha megcsináltatja, még mindig egész csino3 lesz... /túlzott hálával/ Óh, Madame.../Görcsösen szorongatja öklében az ékszert./ Most menjen, /megsimogatja./ /nagyon nem akar menni/ Es...később sem parancsol majd csöngetni Madame? Mert boldogan virrasztanék esetleg... /feddőleg/ Rose! /nehéz szívvel/ Jó éjszakát kivánok Madame! /Kimegy, miután egy óvatlan pillanatban, sötéten villanó pillantást küldött az ágy felé./