Hunyady Sándor: A gyöngysor ; Q 2053

- 14 S

off

őr: Rose» Soff

őr: Rose : Így volt. Mért ne lenne máma is éppen igy ? /gúnyosan/ Bocsánatot kérek, hogy érdeklődni mertem, /ingerülten/ Meg van bocsátva. Azt sem látom tisztén, hogy adjuk majd el ezt a gyöngyöt? Ott lesz a nyakunkon. A végin el fogjuk vesztegetni krajcárokért, valami zsaroló orgazdának. Ettől se féljen. Tudom, hogy van odaát. És ott a bátyám, aldL ékszerész... /összerezzen, elhallgat, feszülten figyel, Suttogva/ Zug a lift. Más lakás nincsen ezen a szárnyon... Jön I... /Egy gyötrelmes mozdulattal/,,. Már csak egy negyed perce van... már annyi sincs.. • Nincs idő visszatáncolni többet I... /Alig lehelve/Vigyázzon I Vigyázzon ! /А soffőr feje eltűnik az ágy alatt/ VI. Rose : Az előbbi dialog végig gyorsan, fojtottan, félhangon zajlott le. Alapjában véve simának kellett lenni, szinte uriasnak, hiszen a komorna is a soffőr is, kitűnő modorú luxus cseléd. Semmi démoni grimasz, vagy izgatott lihegés. Néhány apró hangsúllyal, gesztussal és gyors szemvillamással szabad csak aláfüteni a párbeszédet, hogy érezni lehessen, itt most ezek ketten azt tárgyalják meg, hogy fogják meggyilkolni az úrnőjüket.- Mialatt a lift zúgása erősödik, a komorna rendbeszedi magát. Szinte letörli arcáról a régi kifejezést, a szeme, szája sugározni kezd az édes szolgai nyájasságtól, ugy siet oda az ajtóhoz, hogy idejében kinyissa az érkező előtt./ /kinyitotta az ajtót, hangtalan, mély bókot csinál