Hunyady Sándor: Kártyázó asszonyok; Q 2050

16. Éva: Röné: Jenő: Éva: Jenő: kiabálj . /hóna alá veezi a retiküljét/ Kísérjen naza, Jenő ! /mint egy kofa/ Jenő í lia meg mer mozdulni, eoha többé nem teheti be a lábát a házamba J /egy pillanatnyi lelki vívódás után a háziasszony navannái mellett dönt - méltatlankodva/ Fe veszekedjen velem.Rönéf falán megmozdultam mór ?! - ügy állok itt, mint egy szobor! Fz óval nem kis*r naza ? Sajnálom, kérem ! Becsületbeli ügye van, előbb intézze el. Szobalány

1 /a kiabálásra bejött/ Szólítani tetszettek ? /Látja a felborult asztalt, szedegetni akarja a.leesett és szétgurult holmit/ /Mindenki hallgat./ Röné: Ezt most hagyja, Lujza, menjen ép tel cfonáijon taziért. A nagyságos asszony el akar menni... /gesztust csinál Eve felé./ zobalány: Igenis, kérem, /kimegy/ /rövid némajátéka van. Átérzi egész borzalmát a ténynek, hogy csalónak bélyegezték és kidobták. F.z előpzör összetöri, csaknem sirvafakad. Majd fölülkerül benne a büszkeség ás a düh. Halkan, megvetőn, szinte undorodva/ Nyomorultak ! /Végignéz a társaságon, aztán a fejét fölemelve, gőgös válltnrtással kisuhog a hátsó ajtón, amerre a szobalány ошкк ment el./ T óva: