Bródy Sándor-Emőd Tamás: Az asszony komédiája; Q 2039

Adél* Szazsz...Mit szól hozzá Oyurl ur? Lórikat Semmit ae szól. /Megveregeti a lány karját, bizalmasan./ Adél fia», ón tudom amit tudok. Lóriké mama mindent tud. Gyuri urnák itt már régen rövid. Hész. Mehet. /Udvarias gesztussal az ajtó félné./ Avek plezir. Adélt De mér* ? Lórikat Fegyveres szerelmi szolgalatra alkalmatlan. Rokkantál iGejány. Rokkant az állománya. - Hála istennek. Adélt He» tetszik kedvelleni? Lórikat De igen. Hagy

on! - Hogy az Ilyen göthös, vén Rómeó mér' nem megy el, fenébe! Ügy tanrukkol, mint a bedugult vízvezeték. Adélt Szívbajos.- De ha olyan hires kritikus..! /Ágyazni kezd./ Lórikat /beszéd közben a fiókokban kotorász. Innen és onnan is eltesz valamit a cekkerjébe./ Ha és? Azt hiszed, minden színésznőnek ki kell tartani egy kritikust? Hit csinálnának akkor azok az urak, akiknek nincs kritikájuk. Adélt De Piroska kisas szonyból Oyurl ur csinált hires színésznőt. Szép Belenát is ő tanította be, ától cet

tig. Négy napig ki se mentek a szobából, csak helénáztak. Gyuri ur felöltözött maskarába, ő adta Párlat. Aztán: hogy fujts az éneket a beteg szivével..! Lórikat Ha és? Adélt Meg azt is mondják.../eláll,zsénben van./ Lórikat Jó, jő, tudjuk mit mondanak. Az utcáról szedte fel? rikkancslány volt. ü nevelte ki.- Hát aztán? Ha én volnék