Bródy Sándor-Emőd Tamás: Az asszony komédiája; Q 2039

Ib

. Éva: /a csodálattól:/ Auu ...! 'Fiz ! /Ádám odafut, felkapja e kőt kövot. Háttal áll nekik ős moot már senkivel aa törődik. Bámulja, forgatja, tapogatja a kövekot, koreai bennük a tűset./ Ádám: Tüa 11 A harmadik: /kozőnől fogva húsza óvát. Leül a szarvas tíöglre. A nßt maga malié vonja./ Éva Gzőp. Éva: /meglepődve:/ szép ? milyen szép ? A har~edik: Srdőbe van viz, vizbo van virág, Év a olyan szóp, mint a virág. Éva

: Éva megeaai a virágot. A harmadik: Éva olyan, mint a röggel. Reggel aüt nap. Lva olyan szép, mintha nap aüt. Szeretem Jávát. Éva: /egész naivan:/ az ? Ml az hogy /próbálja a szót:/ "a«orr©etem"...? Hogy azorroeWw"? A harmadik: vegágete

1» a száját. Éve: Az fáj... A harmadik: Az nam fáj. Csak csókot csinálok. íva«' Hogy csíkot csinál ? A harmadik: így. /''agához vonja Éva fejőt. Rátapad © szájba./ /Adam ugyanekkor egymáshoz kezdi ütögetni a köveket/ Éva: /kibontskőzik:Nyugodtan felül, líinos szégyellőa mozdulata. 'egtürli kozofejával a száját, «agyon egyszerűen és természet

©sen:/ äs jó. /Nyújtja a fejőt:/ MŐg! /ájjabb csók./ Ádám: /háttal nekik. Tanakodva forgatja a két kavicsot./ Én is csinálok tüzet... Jt X