Bródy Sándor-Emőd Tamás: Az asszony komédiája; Q 2039

Amint a függöny felment: A levegőben, - láthatatlanul, - gyönyörűen fütyül egy madar. Az egész képen: csend, nyugalom, derű, harmónia. Éva figyel a madárra, aztán édesen, teli mellel felkacag. Jobbra fordul, hívogatóan.. Éva: /boldog, kawagó hangon kiált/ ád-da..! Ada®: /nehézkesen camr og elo, Jobbról. Figyelmetlenül lép rá a asarvas dügire./ Ki?.. Éva: /Int a levegőbe./ ha! Ádám: /felfelé néz. konstatáló hangon./ Ma- dár.. Lva

: /összecsukja és kinyitja tenyerét, mint az ülboli gyermek, ha nyújtanak neki valamit./ Szép madár. Aűidel /Adóm lebocsát ja a dorongot. Felkap egy követ, céloz, elenditi. A kö eaéee utan figyel. Wem talált. Leereszti a karját./ Éva: /unszolva./ Adide.. Ádám: Nem idejön. Haragszik. Éva: /kényeskedjen nyújtja a szót./ Le-ell szép madár., szép kia madur. Kell kiaradár Évának. Megeszi. Ádám* /erél.osen./ Éve nem megeszi, Ádám megeszil Éva

4 /nyfog./ Ne-em..Én megeszem. Ádám: /megemeli a husángot./ Akkor megütöm. /Penyegetően áll./ Éva: /ingerkedjen./ ügyis nem félek. Elszaladok.