Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

- 5 álmodtam, hogy koporsójában fekszik, és most - oh azok a gonosz almok, félelmünk szinét veszik föl, hogy megriasstak reménységünket! Soha többé nem törődöm az álmokkal, nem fogok örülni, ha jót almosom, hogy ne kelljen megint rettegnem, ha utána rosszat álmodom! Milyen szilárdan és biztosan lépked! Mán közel jár a temetőhöz - ki az első ember, a kivel találkozik? Hiszen nem jelent semmit, nem, csak azt gondolom T /ijedten megrázkódva/ A sirásó! Appen most ásott meg egy sirt, kiszáll belőle, anya köszön neki és mosolyogva néz bele a sötét gödörbe, belehajítja a csokrot és belép a templomba, /karéneket hallani/ Énekelnek: Most mindenki adjon halát Istennek! /összekulcsolja kezeit/ Igen, igen! Ha az anyám meghalt volna sohse lenne többé nyugtom, mert - /föltekint az égre/ De te kegyelmes vagy, irgalmas vagy! Bár olyan volna a hitem, mint a katolikusoké, hogy ajándékozhatnék neked valamit! Egész takarékperselyemet kiüriteném, szép, aranyos szivet vennék neked és körülfonnám rózsával. A tiszteletes ur mondta, hogy te előtted semmi az áldozat, mert minden a tiéd, s arai mar úgyis a tiéd, ne akarja azt az ember neked ajándékozni! Le hiszen az is, ami e házban van, mind az apámé és mégis jó szemmel nézi, ha a saját pénzén veszek neki egy kendőt, szépen kihimezem és születésnapjára tányérjára teszem. Sőt még azzallis kitüntet, hogy csak a legnagyobb ünnepeken viseli, karácsonykor vagy pünkösdkor! Láttam egyszer egy nagyon kicsi, katholikus eánykat, aki cseresznyét vitt az pltárhoz. Kekem ez ugy tetszett! A gyermek abban az esztendőben először kapott cseresznyét, láttam rajta, mennyire szerette volna megenni! De azért leküzdötte ártatlan vágyát, s hogy véget vethessen a kisértésnek, hirtelen odadobta a cseresznyét, a miséző pap, a ki éppen fölemelte a kelyhet, sötét pillantást vetett rája, a gyerek ijedten szaladt el, de Mária az oltár fölött olyan szeliden mosolygott, mintha ki akart volna lépni a rámából, hogy utána siessen a gyermeknek és megcsókolja. Én megtettem helyette! Itt jön Leonhard! Ah! Negyedik jelene

t. Leonhard: /az ajtóban/ Már felöltözködtél? Klára: Miért vagy olyan gyöngéd, olyan tapintatos? Azóta sem lettem hercegkisasszony. Leonhard: /belép/ Azt hittem, hogy nem vagy egyedül. Erre menőben