Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

- 45 Károly: Nem? Hát tudod mar, hogy tengerész akarok lenni? Hát a gondolataim kimásznak a homlokomra, hogy le tudod őket olvasni. Vagy pedig az öreg rendes szokása szerint dühöngött s azzal fenyegetőzött, hogy becsukja előttem az ajtaját? Bah! Ezt csak annyiba veszem, mint ha a tömlöctartó megesküdött volna előttem arra, - hogy te sem ülsz tovább itt a börtönben, kilöklek a szabadba. Klara: Nem értettél meg engem! Károly: /énekel/ Szedik föl a vitorlát S belésüvit a szél! Bizony, engemet most már semmisem kötöz a gyalupadhoz! Anya meghalt, és nincs a világon senki, 'aki vihar után sose merne halat enni, és kora fiatalságom óta mindig ez volt a vágyam! Ki innen! Itt nem tudok kifejlődni, vagy csakis akkor, ha bizonyossá lettem a felől, hogy a jó szerencse csakugyan nem kedvez többé az olyan bátor legénynek, aki az életét teszi kockára s aki a rézgarast, a melyet a nagy garmadaból kapott, megint visszalöki a jó szerencsének, mert látni akarja, hogy zsebrevágja-e vagy pedig megaranyozva adja néki vissza. Klara: Es te magára akarod hagyni apankat? Hatvan esztendős! Károly: Magára? Hát te nem maradsz meg neki? Klára: Én? Károly: Te! A kedvenc gyereke! Elment a jó dolgod, hogy ilyent kérdezel? Meghagyom neki az örömét, s megszabadítom az örökös bosszúságtól, ha elmegyek innen, hát miért is ne mennék el? Mi már sohasem tudunk egymassal megférni, neki semmise elég szoros, legjobban szeretne belebújni az öszszeszoritott markába, én meg, a bőrömet is szeretném levetni, mint a gyermekruhát, csak lehetne! /énekel/ A horgonyt fölszedik már A kormányt igazitják És indulunk repülve Mondd meg te magad, kételkedett-e csak egy pillanatig is a bűnösségemben? És nem bigazstalta-e magát az ő szokott, tudálékos módján? hogy: Ezt úgyis vártam! Mindig is ezt gondoltam! Ez nem is végződhetett máskép! Ha veled esik meg, kivégezte volna magát. Szeretném őt látni, ha te is ugy j ái