Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

- 20 Antal mester: Hogy tudnám a mit a tanitómesterem sem tudott! Adam: Hát akkor ide hallgasson! A fia ékszereket lopott. A tolvajt már elcsíptük. Most házkutatast fogunk tartani. Anya: Jézus . . . /összeesik és meghal/ Klára: anyám! Anyám! Hogy mereszti a szemét. Leonhard: Hozok orvost! Antal mester: Nem kell! Ez a halai ábrázata! Százszor láttam! Jó éjszakát, Teréz. Belehaltai, amikor meghallottad! Ezt Írják a sírodra! Leonhard: De talán mégis - - /elmenőben/ Rettentő! De nekem jó! /el/ Antal mester: /ki veszi a kulcscsomót és odadobja/ Nesztek! Megisszátok ti! Egyiket a másik után! Szekercét ide! Mert a láda kulcsa elveszett! Hej, huncutok és tolvajok! /kifordítja zsebeit/ Itt nincs semmi! Második törvényszolga: Antal mester, csillapodjék! Mindenki tudja róla, hogy a legbecsületesebb ember a varosban. Antal mester: Ugy? Ugy? /nevet/ Az egész család becsületét én magam használtam el! Szegény fiu! Neki már semmi sem jutott belőle! Ez is - /a halottra mutat/ nagyon kényes erkölcsű volt! Ki tudja, a lányom nem-e /hirtelen Klárához/ Mit gondolsz,ártatlan báránykám? Klára: Apám! Második törvényszolga: /Ádámhoz/ Nincs magában semmi részvét? Ádám: Részvét? Hát kikutatom a zsebét a vén betyárnak? Hát lehuzatom a harisnyáját és kifordíttatom a csizmáját? Pedig azzal akartam kezdeni, mert gyűlölöm őt, a hogy csak gyűlölni tudok, mióta a korcsmában a poharát ismert a históriát és ha van magában egy fikarcnyi becsület, magát is bántaná a dolog. /Klárához/ Hol a bátyja kamrája. Klára: /mutatja/ Ott hátul. A két törvényszolga el. Klára: Apám, Károly ártatlan! Kell, hogy ártatlan legyen! Hiszen a te fiad és az én bátyám! Antal mester: Ártatlan, és anyagyilkos? /nevet/