Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

- 14 Antal mester: Mit jelent az? Leonhard: Le tudja küzdeni magat. Antal mester: Gallér helyett néha malomkövet hordok a nyakamban, s nem megyek vele a vizbe - ettől megkeményedik az ember dereka. Leonhard: Csinálja utanam aki tudja. Antal mester: Aki olyan derék segitőre talál, amilyennek a pénztáros ur látszik, még táncolhat is a ter&e alatt. Ugyancsak belesápadt. Ezt nevezem aztán részvétnek. Leonhard: Csak nem ért félre, Antal mester? Antal mester: A világért sem. /egy fiókos szekrényen dobol/ Kár hogy a fa nem átlátszó, mi? Leonhard: Szt nem értem. Antal mester: Milyen együgyű volt Adám öregapánk, a miért elvette Évát, ámbár olyan pőre volt, mint a kisujj

am, s még a fügefalevelet sem hozta magával. Mi ketten a pénztáros ur meg én kikorbácsoltuk volna a paradicsomból, mint valami csavargónot. Mit gondol? Leonhard: Antal mester haragszik a fiára. Azért jöttem, hogy a leanya kezét Antal mester: Megálljon! hátha nem mondok nemet! Leonhard: Remélem is* De hadd mondjam meg a véleményemet. Még a szent pátriárkák sem vetették meg a feleségük jegyajándékát. Jákob szerette Ráhelt s hét esztendeig dolgozott érte, de azért örült a kövér kosoknak és juhoknak is, amelyeket apósa szolgálatában szerzett. Azt hiszem, nem vált szégyenére, s ha túltennék rajta - rápiritanék. ürömest láttam volna, ha leánya pár száz- tallért is hozott volna a házhoz, és ez csak természetes, mert annál jobb dolga lenne nálam; amelyik lány a pénzes ládájában hozza magával az ágyát, annak nem kelljut fésülni és fonalat szőni. Hát nem ugy van - az se baj! Böjti kosztunk lesz a vasárnapi ebédünk és a vasárnapi sültből lesz a karácsonyi lakzi! így is jó lesz! Antal mester: /kezet nyújt neki/ Jól beszél és Urunk Istenünk is bólint hozzá, - hát elfelejtem, hogy a leányom álló két héten