Bernauer, Rudolf – Österreicher, Rudolf: Kontó X; Q 1246

- 25 ULLI: Dzivesen. /SÓhány lépést toss boira aztán hirtelen visszafordul/ ílelyeoobbon, nem - - inkább nom táncolnék magával többet. DOKTOR: Mért? Talán fáradt? ULLI: ïïem - nem épen, do - - nem szabad megsértődnie - do a jövőben nom lehetünk együtt olyan gyakran. DOKTORI Dehát - mi történt? ULLI: Kedves doktor ur, tudja milyenek as omborek - egy в s erre - - nem is tudom hogyan, elkezdenek beszélni, pletykásnak és akármilyen szívesen vagyok is magával, meg kell hogy értse, egy kicsit vigyáani kell a nevemre, a családom hirére - ugye nem haragúik? DOKIORt Ellenkezőleg. Ürülök, hogy boo sói róla. Már én is sokosor gondoltam, hogy es nem mehet Így tovább. Essel tartosom a hirénok.- De van egy mód, hogy minden szóbeszédnek egyse err о véget vessünk. ULLI: /bizonytalanul/ Rom tudom miro gondol. DOKTOR: Arra, hogy...igon...hogy a feleségen loss. ULLI: /tágranyilt szemmel nézi/ DOKTORI Boooáoson meg, hogy ajtóstól rontok a házba. De aaok után amikot elmondott, nem várhattam tovább. Ulli, én nem szeretem a nagy szavakat, de mindent mqg fogok tenni a boldogságáért! ULLI: Rem, doktor ur. Se a megoldás nem is jöhet széba. iiago van olyan ember, hogy nom is kell megmagyaráznom az okokat, amelyek ezt lehetetlenné teszik. Ugyan azt mondjál:, hogy a mai idők eltörölték a társadalmi különbségeket, mondják hogy már ninosenek tradioiék, de ezt osak mondják. Magamról nem is akarok te szólni. De az anyá-п è^^S^SSSS^^

999

9^

91

9^^*-' *Í ka i

o helyoo elvek szerint, de ezeket az elvokot nem tudja félredobni, 's a családom- Edfcrem kedves doktor, kiméi jen meg a további magyarázatoktól...remélem nem zárté ttom meg a nyíltságommal. •• Mindig nagyon fogok örülni, hamint házunk barátját, mint kedves, jó ismerőst üdvözölhetem de bizonyos szükséges korlátok között, már ahogy azt a társaság ki-