Hall, Jan: Riadó Pont L’ Évéque-ben; Fordította: Székely György; Q 1097

- III Prológ Иг» Д. Introdukcló /Pierre megszemélyesítője jelenik meg az. introdukcló alatt a rivalűánál egy revüfüggöny előtt, mely egyben vetítővászonként szolgál. Még csak félig van jelmezben és képmutogató p'Icát hord. Ezzel kopogtatja le a zenekart, amint az vetitettképes előadásoknál szokásos./ Mélyen tisztelt Publikum! Eljátszunk egy darabot, mely nem kitaÉlálás müve. Pár évvel ezelőtt történt az eset Franciaországban, egy Pont L-Évéque nevü kisvárosban, Normandiában. /Koppant a földön. Normandia térképét és a börtönről készült fotót vetítik./ Csak bizonyos részletekkel egészítettük ki, például szerelemmel, sok humorral és sok muzsikával. Mert hát nem volt tul szórakoztató az eset. лз mégis, a szerzőink ugy gondolják, szabad nekünk hangosan kinevetni az olyan állapotokat, melyek nálunk már nem térhetnek vissza. Nálunk, - vagyis a mi köztársaságunk polgárai között, És ha azt mondom: ^kinevetni", ez nem jelenti azt, hogy сзак nevetni kell és nem kell gondolkodni is. H-f szen Franciaország szomszédos az egyik Németországgal• Pont! /Koppant, üjságkivágások a Pont L-'véque-i botrányról./ Az 1956-os évben leplezték le a háború utáni időszak egyik legnagypbb igazságügyi botrányát. A Pont- L~Évé<jue-i állami fogház igazgatója, Fernand Billa 'tengedte - s még hozzá évek óta - a börtön igazgatását a börtön foglyainak. A kedvezmények, beleértve az éjszakai kimenőtől a korábbi szabadlábrahelyezésig, a foglyok pénztárcájától függtek. Még az igazságügyminiszter is belekeveredett a hotránybo. Bizonyos rpszletek nyilvánosságra kerültek, annak ellenére, hogy mindent megtettek a botrányos állapotok eltussolására. /Koppant. A vetitettképek eltűnnek./ Én Pierre Vprcheret játszom, azt az embert, aki már szinte későn, döbbent arra, hogy egy proletár a franciáknál hiflzcny osztály harcban áll. Azt játszom el,hogy Pierre, ez a lakatos» munkás Párieehan Schneider-Creusotnál, hogyan tér vissza szülőit árosába, idős apjától ítveszi a műhelyt, ^ amely irtár semmi konkurrenciát ki nem hir. Catherint hogyan szereti meg, a -fenti börtön igazgatójának unokAhugát, kinek magának vén kocsmája van, mely inkább nyűg és semmi haszna sincs. Megmutatjuk, ho gy a két az egény szerelmes hogyan tesz oly hutát, milyent csak megtehet. Catherine azt véli, nem kell más,