A zene szerepe az operettben; Q 790
•13 Az operett - könnyű, népszerű /vig/ komiku s o pera, a-" melyb en a beszéddial ogusokat nem bon yolu lt ze nei formák követik amTTcbzelálI a tömeg életéhez & önnek a szintézisnek formáit da l/ tréfa, tánc, ragyogó dialógusok, lira, vidám n ép i-tömog, kóru sok és népi tánc.ielenetck, Az operettben kötelező az eleven /vidám/ kémikus cse lekmény , telitve magas eszmeiséggel, szellemességgel, a való élet sokféle alakjainak visszatükrözésével, "És természetesen a vezető a ze«-rep^az operettben a zenéé - melynek felépitése elragadó, könnye d* Ízléses legyen és mindez tömeg - népi dalokkal egyesüljön, Magától értetődő, hogy a korszerű tematika sokban megváltoztatta az operett-müfaj fogalmát, szélesebbre feszitette határait o Kitűnt, hogy a szovjet viszonyokban egyáltalán nem fogad" hatóak a burzsoá operettek a maguk féktelen paródiáival^ a burzsoá élet csiklandozó frivolitásával, irrealitásával, báb - bohóckodó stílusával, amelyet időnként könnyekig megható melodrámával helyét™ tesitenek, A szovjet operettekben igyekeznek kifejezni a reális é~ let jelenségeit, élő emberi jellemekkel. Azonban ez nem azt jelenti c hogy mindent kivonjunk az operettből, ami annak fő ismertető vonása és alapja: a zenét és a humort /ennek a két fogalordnak közös jelen« tősége van/ 0 ' A z az operett, amelyben a zenének nincs vezető sze repe , va gy amely operettben nincs mosoly, vidámság", nincs létjögo s uits ága f mint ahogy elképzelhetetlen az opera ének nélkül, vagy a balett tánc nélkül. Megtagadásuk elkorcsosodáshoz és az operett felszámolásához vezet. Ezek a gondolatok önkénytelenül felvetődnek, ha megismerkedünk három uj szovjet operettel, melyeket az utóbbi időkben mutattak be: "Szuvorocska" /zene:, Q.Felőmann, szöveg: I 0Rubinstein/ "Zug A földközi tenger" /zene: Feldmann, szöveg: y 0Vinnyikov és V, Kracht/, "Ajra" /zene: K.Lisztov, szöveg; E 0Gelperina/, Mind a három műben különböző'fokon és különböző formákban felfedezhetők az irók és a zeneszerzők olyan tendenciái, hogy kitérnek az alkotó nehézségek elől, mert nem szívesen szentelik müveiket az operettnek,, SZÍVÓS alkotó keresés helyett, a szovjet operett további virágzása és tökéletesítése helyett az irók és a színházak teljesen lemondanak az operett-müfajról és azt valami körülbelüli zenei formákkal cserélik fel, olcsó sikereket igyekezve elérni az akt ualitás számláj ára« A nagy felelősségű témáknál az iró és a színházak mindent kifacsarnak az operettből, ami a műfajra jellegzetes és ami annak alapja - a szellemességet, könnyedséget, a népi humort* és a zene vezető szerepét, ami ennek a műfajnak fő jellegzetes eszköze«. A szerzők hasonló módon igyekeznek kikerülni az uj operettekben az uj szovjet témák művészi ábrázolásának elkerülhetetlen, nehézségeit« A*fenti három színdarab közül egyikben sincs: uogörökitve az uj szovjet téma« A "Szuvorocgka"-ban is történelmi típusok vannak bemutatva, igen emlékeztetve Sztrelnyikov "Holopki"-jára-, Ezeknek a típusoknak szerzői zenés előadás ürügye alatt a XVIIo» vagy a XVIII, századi áltörténelmi melodrámát kultiválják. Más oldalról viszont egész szériája van az olyan operetteknek, amelyek " témákkal foglalkoznak, ilyen tipusu a "Légvár" az "Is-
