Raugul, Rudolf Davidovich: A színpadi arcfestés; Fordította:Balogh Pál; Q 709

- 12 A negyedik csoport a nőnemű démonoké /"szenesz" vagy fekete ÉiJf^x "vesi"/. Arcuk fekete, szájukban nagy fehér agyarakat viselnek. A szerplők ötödik csoportjába az u.n. "sima vesi"-k, vagyis a remeték,szentek, bölcsek, istennők és királynők tartoznak. Arcfestékül csak rizsport használnak. A remeték általában meztelen felsőtesttel játszanak, amelyet sávokkal fednek, azonkivül lágy kenderkócból készült hoszszu szakállt viselnek. Kina és Japán városaiban, ahol a sokféle szinpadi forma mellett az ősrégi, évezredes szinjátszási módok is fennmaradtak, ezek a tipusok még ma is ismertek és divatosak. A távolkeleti szinjátszás élő mintái tehát napjainkban is tökéletes fogalmakat nyújtanak a régi arcfestés szabályairól. T'ang A klasszikus kinai zsinpad a VIII. sz,-ban, taa császár udvaráHüan-Tszung ban született meg. A Satcan-Cmiin dinasztia idején alakult kinai szinjátszó csoport neve Li-jüan volt. A XII.-XIV.sz.-ban, a mongol betörés periódusában, a kinai szinksxxfsjiábbéxixixáxys ház fejlődésének iránya megváltozott. Ebben az időben alakult át az udvari szinház általános népszinházzá. Ekkor jelenik meg először a szinpadon a "csou" komikus figura, amely a nép bárdolatlan nyelvét beszéli. Kialakul az öt állandó szerppkör, megállapitják a szinjátszás szabályait is. Ezzel a kinai szinház elnyeri végleges formáját, amelyet a msix mai napig is megőrzött. A kinai szinháznak nincsenek európai értelemben vett diszletei, sem világitási effektusai. A régi rendszerű szinházépületeknek csak nappali világitásuk volt, kelléktáruk is rendkivül szegény. A szinjátszás alapja a szinász, neki kell játékával teljes illúziót kelteni a nézőben. Innen származik a színészek mozgásának és minden taglejtésének szabályszerűsége.