Raugul, Rudolf Davidovich: A színpadi arcfestés; Fordította:Balogh Pál; Q 709

- 35 "Szamojlov igen gyorsan aijdzxaAA átöltözött, majd leült az asztalhoz és arcát összeráncolva sokáig szemlélte a tükörben. Azután végigsimította a haját és fodrászt kért. Elővátette vele a kívánt parókát és megfésültette magát. Ezután az izgalomtól reszkető kezü. fodrász segitségé^ vei feltette a parókát és ujjával az erre szolgáló festékkel bekente homlokán a paróka szegélyét. Egy parafadugót a gázláng fölé tartott, kétszer ráfujt s mikor az utolsó zsarátnok is elhamvadt rajta, a dugó kormos részével több fekete pettyet rakott az arcára s ujjal szétdörzsölte őket. Kéthárom piros foltot is tett s ezeket is szétdörzsölte. A parókás dobozból kivett egy bajuszt és egy III.Hapoleon viseletére emlékeztető kis szakállt, ezeket felragasztotta. Kirázott puderpamaccsal behintette még arcát és törölközővel enitt-amott leszedte a felesleges hintőport. Mindezt olyan gyorsan és szakgatottan végezte, mint ahogy beszélni szokottt s máris szólt az ügyelőnek, hogy kezdhetik az előadást és indult a szinpadra - valaki, akire senki sem mondta volna, hogy ugyanaz az ember, aki az imént leült a tükör elé." Egyszer SSaaaioljov éppen Rosztakovszkij szerepét alakitotta a 9.) "Revizor" -ban. Szokásomhoz hiven mögött/álltam az öltözőben és figyeltem, amint maszkját készítette. Kézében kedvenc arofestő-szerszámát, a parafadugót tartotta, annak szenes felével határozott mozdulatokkal döfködte az arcát, közben tovább beszélgetett az arcfestésről és időnkint a tükörből rámszegezte fiatalos, bátor tekintetét. - Ön, Vaszilij Vasziljevics - mondtam akkor neki - nem használ ebben a szerepben alaptónusként szürkés-sárgás festéket, amely xxxxxKgxág a töpörödött öregség bőrszinének látszatát keltheti, holott azt hiszem, erre lenne szükség ennél az embsrrroncsnál /mármint az alakított Rosztakovszkij-nál/. - Láthatja..... - dörmögött Szamojlov, Miközben a dugóval az