Raugul, Rudolf Davidovich: A színpadi arcfestés; Fordította:Balogh Pál; Q 709

- 12 KíSOJ ho^sy I

goo

oB

u

y Wrotváltnak tessék, a kalapja alól előhúznám egy hajtincsét és az arcára, valamint a homlokára ráncokat festenék, hogy töpörödöttség és öregség látszatát keltsem".

+ A színjátszás mindennapi gyakorlata azonban annakidején is alkalmazta nemcsak az álszakállt, hanem az álarcot is, amint ezt a korabeli metszetek és a régi rendezői példányokhoz mellékelt kellék jegyzékek is bizonyitják. Perucci komikus szereplők, úgyszintén titokzatos személyek megszemélyesítői számára ajánlja a szakáll és paróka viselését. Azt tanácsolja, hogy a fúriák és démonok arcát kinnabarival kell k±ÜEx±Exi átfesteni és erre az alapra rávinni az őlomfehér, spanyol piros stb.surraa'

f

+ szineket. A commedia dell'arte külsőségei és jellegzetességei a XVII.sz,-ban alaposan megváltoznak. A renaissance utolsó viszfénye is eltűnik ebből a műfajból és teljesen barokk jelleget ölt. A commedia álarcai elvesztik a mesterkélt kapcsolatot a való élettel, a maszkok KsxiEXXEgEX szinpadi figurákká válnak. A szinpadi alakitás és személy-ábrázolás ugyancsak mesterkélt és stilizált már, mint azok a karakterek és helyzetek, amelyek a commedia jeleneteit alkotják. A bohóckodás elnyomja az egyéniséget, minden józan határt túllépő öncélúsága valószínűtlen túlzásokhoz, nagyzoláshoz vezet, s mindez +++ feleslegessé teszi a maszkot. így a maszk, mint a művészi arcformálás eszköze, fokozatosan eltűnik a színpadról s ettől kezdve már csak elvétve, a stilus kedvéért alkalmazzák, vagy pedig naturalista színházi irányzatok elléni tüntetésképpen veszik elő. A modern szinpadi próbálkozások során Plautus "Ikrek"c.komédiájának és Aristophanes "lysistrata" - jának előadás sorén láttunk maszko+Constants La Commedie dell'arte. Paris, 1927. "fr" "4* * * Spanyol fémfesték. ++

+Mokulyszkij: A maszkok komédiája, mint történelmi probléma. - Oroszul.