Raugul, Rudolf Davidovich: A színpadi arcfestés; Fordította:Balogh Pál; Q 709

-1 ,é__§_2_í_N_P_A_D_I A_R__C_F_E_S_T_É__S . Irta: R.D.RAUGUL. Oroszból fordította: Balogh Bál. A színház sajátos jellemvonása, hogy a szereplők /színjátszók/ konkrét módon ábrázolják az életet. A szinját szás összes kifejező eszközei, így az arc festése is, arra szolgálnak, hogy az ábrázolás minél határozottabb, érthetőbb legyen. Az arc festésével a színész megváltoztatja arcát és alakításának olyan kifejező erőt kölcsönöz, amely lehetőleg sokoldalúan tárja fel az alakítás lényegét. Ezt aztán a lehető legszemléltetőbb formában adja tovább a nézőnek. Az arcfestés nemcsak abból a szempontból jelentős, hogy a színész alakításának külső megjelenését megszabja, hanem azért is, mert a színész alkotó és ábrázoló munkája során megtalált helyes arcfestés /maszk/, megadja az alakítás lendületét és biztonságát is. Sztaniszlavszkij t amikor leírja színészi alkotó munkáját, Szotanvil szerepével kapcsolatban ugy említi a helyes arcfestés megtalálását, mint a "nagy boldogság pillanatát." /l.ábra./ "Az előadás" - írja Sztaniszlavszkij, - "már a főpróba felé közeledett s én még mindig bizonytalanságban voltam, mondhatni két szék közt ültem. De ekkor nagy szerencse ért. Véletlenül és váratlanul 'megajándékozott Apolló' egyetlen festékvonással, amely valami élénken komikus kifeje+ Sztaniszlavszkij: "Életem a művészetben".