Dr. Hevesi Sándor: A szavak dramaturgiája Q 705

Mennyi dr*mai«ág a természet egyetemes színpadán, mikor az ősz ujra iimeli a tavaszt. Vagy ez a négy aor a Kapisztrán oimű töredékből: Minden oszlop olyan zászlós, Mintha mennybe szállna szárnyon: Diadalmi dicsérettől Dagadnak a bolthajtásokLehet-e ennél jobban dramatizálni ej/ székeae^yh-zat? Megmozdulnak a kövek, megindulnak az oszlopok, s a hömpölygő szavak arja 1ölünkbe zengeti a im talmas orgonaszót. * Leasing volt az első nagy kritik a, aki világossn ráeszmélt arra, hogy a nyelv nem festésre való s ho

0' a költészetben felbukkan' úgynevezett festői leiras csakis abban az esetben lehet igazán festői és költői, ha a szavak egym-sutanja, tehát a \ meglepő azóhelyezés révén dr^mi illuzi jön létre. A legelevenebb képek is csak drámai szimbólumok, s e képek fátyolát föl kell lebbentenünk, hogy elhatolhassunk a va.ódi szituációkhoz, a tudatos és öntudatlan lelki rugókhoz, - vagyis az élményhez. Kiviláglik ebből, hojr a színjátszás retorikai, úgynevezett szavaló j* w módszerének nincs igazi létjogosultsága, mert a képeket mint dekorativ és zenei elemeket fogja föl, holott vers és rifcnuo csak na>oabb hőfokot, más teapót Jelent, hasonlatok és képek csak fokozottabb és rejtettebb feszültséget, a verses formába oltott képek csak mélyebb zeneiséget, de a le^zeneibb szavak és a lejdallamooabb versek is végül csak élménye*ziablumok. Husz esztendővel ezelőtt egy német tanár egy böloseleti folyóiratban ozétboncolta Goethe iaistjánák talán legnépszerűbb két sorát: Hja, szürke minden el elet, barátom, De z ld az élet aranyf^ja.