Solt Andor: Színház- és drámatörténetünk 1850-1896; Q 689
- 1..1 "ben jelennek meg, mindig idi. likusan énekelnek idilli dolgokról, mindig olyan finoman társalognak és kimérten mozognak a szinen,' mint a francia szalondarabok grófjai és grófnői. A főváros közönsége, amely soha életében nem járt falun ,és sejtelme sem volt' a fél-feudális viszonyok között nyomorgó nép igazi problémáiról, elhitte a Népszínház urainak, hogy ilyen kedves és hangulatos a magyar paraszti élet, megnyugodott, hogy az országban semmi baj sincs, s lelkesen tapsolt Blahánénak, Tamásinak, vidornak. < A legnagyobb hiba azonban az volt, hogy az irók is hittek Rákosi Jenőéknek, s a Népszinház stilusa hovatovább kötelező kánonná merevedett. Népszinmüszerzőink, - akik nem a népből származtak s csak a városi ember szemével nézték a falut, - arra törekedtek, hogy mindenféle néprajzi exotikummal és vicclapba való mellékfigurákkal tömjék tele darabjaikat« joggal irta erről a hazug és sematikus népiéskedésről az egyik korabeli kritikus; "Végy egy tarisznyára való Blahánét, ketrerd jól össze yidorral, szórj közéjük különböző népdalnak csúfolt jódli-nótát, fűszerezd cigánnyal, falusi pappal, zsidóval, daloló néppel. Hagyd az I, felvonásban főni, a II 0 felvonásban forrni, a III.-ban kiforrni és vigyázz, hogy a végén nagyon sületlen ne legyen." é Pedig'Tdth Edének lett volna egy .s más mondanivalója a magyar nép életéről. Ha elolvassuk önéletrajzi jegyzeteiből "^z én mestereim" c. fejezetet- szinte megdöbbenünk; Gorkijra emlékeztető realizmussal festi le benne vándorszínész éveinek szörnyű nyomorát, a szegények szenvedéseit, az urak embertelenségét, közönyét. g Tóth Edét fal u rossz a fergeteges sikere nem kábitotta el. Következő két népszínművének, a tolono-nak /1875/ és A kintornás család-nak /1G76/ egész tematikája, a kispolgári életet elénktáró környezetrajza, főleg pedig az egy-egy jelenetből kivillanó éles társadalombírálata azt bizonyitja, hogy megvolt benne a szándék és a készség a népszinmüvet az egyedül helyes útra, a realista népdrdiaa útjára vinnie Sajnos korai halála megakadályozta Vőben« A 7o-es évek végén a népszinmü koronázatlan királya már Csepreghy Ferenc, Rákosi Jenő sógora, a Népszinház * látványos rendezéseinek irányitója, akinek A sárga csik ó /1877/
