Solt Andor: Színház- és drámatörténetünk 1850-1896; Q 689
szinészettörténeti szempontból Molnár György emlékiratai? világos elő tt, Világostól Világosig, V ilá gos után ,/ 5« Molnár György kezdeményezése nyomán a népszinházi eszme tovább élto Kisebb jelentőségű kísérletek után 1875-ben megpyilt a pesti Népszínház, 1896-ig, a Vígszínház megnyitásáig a Nemzeti Szinház és az időközönként ismét üzembe helyezett várszínház mellett Budapest második állandó színháza» /Épületében ma Nemzeti Színházunk játszik - 19o8-bati történt az átköltözés»/ A Népszínház felépítésének ügyét Rákosi «7enő és irói köre - /az u ano "Kávéforrás" fiatal irói; Toldy István, Bérezik Érpád, Dóczi Lajos, Égai Adolf/ vette kézbe, s ügyes propagandával, társadalmi gyűjtés és hatósági támogatás segítségével tető alá is hozta. Az eszme természetesen helyes és progresszív volt, de Rákosi-Jenő és. a nyomába lép őutódok vezetése alatt a szinház nem teljesítette tulajdonképpeni hivatását, mert a népszínműnek azt a stilusváltozatát karolta fel és fejleszetette ki, amely, a műfaj eredeti célkitűzésétől eltérŐleg, nem a-magyar falu igazi arcát és problémáit ábrázolta a színpadin, hanem "ellenkezőleg* hazug romantikával, olcsó'látványosságokkal éa »műnépiességgel" elkendőzte azokato így a Molnár Györgynél haladó népszínházi eszme Rákosi Jenőnél a reakció szolgálatába kerülte Rákosi Jenő kitűnő társulatot hozott össze« A hépszínmüvek főerőssége Blaha Lujza /185o- 1.926/ és Tamássy Józse f /1835-1892/ volt, ők ketten vitték diadalra Tóth Ede, Csepreghy Ferenc, Abonyí, Lajos, Lukácsy Sándor népszínműveit 0 Blaha Lujza kulturált hangjával; kedves, bájos egyéniségével elvan köröket is megnyert a magyar népd.al és a magyar szánház számára, amelyek azelőtt kizárólag a fővárosi német színészetet támogatták?. De sikerei arra csábítót-' ták népszínműiróinkat, högy az ő romantikusan stilizált játékmodorához alkalmazzák darabjaik jellemeit, s igy végeredményben működése az antirealista törekvések azekér-tolójáváv vált 0
