Solt Andor: Színház- és drámatörténetünk 1850-1896; Q 689
tisztaságot, harcolt a melodrámai stilus ellen, elitélte a seké- * lyes élcekre és szóviccekre épülő vigjátékot, rámutatott a történeti vígjáték korlátaira, ugyanakkor megvédte a bohózat művészi jogosultságát. A drámák nyelvétől költőiséget, emelkedettséget kívánt. sok helyes mondanivalója volt a színjátszásról isj főfeladatát a jellemalkotásban jelölte meg, elitéite a naturalizmust, hangsúlyozta a nemzeti szinház és a nemzeti dráma kapcsolatát. I . 1 - ' A Gyulai Pál kritikáinak és dramaturgiai nézeteinek azonban, az emiitett pozitiv vonások mellett, igen komoly korlátai is voltak« Irodalompolitikáját teljesen a kiegyezés ideológiájának szolgálatába állitotta. Ezért elválasztotta a realizmust a forradalmi ságtói, elfogadta a reformkor eredményeit a realizmus tekintetében, de elitélte annak forradalmi eszmeiséget« így a realizmus nála nem csak a valóság tükrözését jelentette, hanem a fennálló rendbe való belenyugvást is, s a realizmus követelését egybekapcsolta a fantázia korlátozásával, «.z iréktól józan mérsékletet, a képzelet meg fékezését kivánta» A művészet igazi célját illetőleg idealista elveket vallott, tagadta a társadalom fejlődésének szükségszerűségét neri ismerte el, hogy a költői eszközöknek az eszmei tartalom szolgálatában kell állniok. Elismerte és hirdette Katona, Shakespeare, Moliere művészetét, de stílusukat dogmává emelte, s igy megteremtette irodalmunkban az akadémiai formalizmus uralmát» Elszigetelte*, az ellenzéki irókat, kíméletlenül lépett fel azok ellen, akikben társadalmi vagy irodalmi tekintetben forradalmiságot látott /pl® Vajda Jánost,/ Ennek következtében fékezte a haladást, elfcjtott minden merészebb kezdeményezést és ha elrettentette is a tehetségteleneket, lehetőséget nyújtott a középszerűség érvényesülésére® 2« Gyulai Pál mellett a korszak két legjelentékenyebb kritikusa Gre guss /gaste n /1825-1882/ és salamon geren o /1825-1892./ Nagyjában azonos elveket vallottak Gyulaival, kritikai munkásságukat ők is a Pesti Napló hasábjain fejtették ki s igy a Pesti Napló szerkesztőjének, az ellenforradalom fő ideológusának, Kemény Zsigmondnak hatása alatt álltak. Kettejük közül salamon Ferenc volt a harcosabb, polemikusahb egyéniség, számos hírlapi vitát provokált dramaturgiai kérdésekben, igy többek között szigligeti C igán y c. A
