Solt Andor: Vezérfonal a magyar színház- és drámatörténet anyagához (2. rész: a reformkor); Q 688

- 9 hogy jóvót

es

si apja vétkét. Parasztruhában eljárogatott a szerencsétlen jobbágy családhoz, hogy segitse az elárvultakat. Lassan megszerették egymást Gundával. Stibor egyszer azon a tájon vadászva, vihar elől Gundáék kunyhójába húzódik be, amikor éppen a fia is ott van. M'.nden kiderül, Gunda is most tudja meg, kinek a fia az ő szerelmese. Stibor határtalan dühre lobban, elhurcoltatja fiát Lometert, ki minden gonoszságát szemébe vágja, megkötözteti, a két nőre pedig rágyújtja a házat. A két nő a lángok martaléka lesz. Rajnald ettől fogva búskomorságba esik, Demeter pedig, akinek sikerül a vajda fogságából megszöknie, bosszút esküszik Stibor ellen. Stibor, hogy lelkiismeretét elaltassa, féktelenül.iszik, mulatozik lengyel vendégeivel. Egy alkalommal hűsölni megy ki kertjébe s a bokrok közt elalszik. Demeter épp azon a tájon les rá, hogy agyonverje. Mig azonban felébredésére vár, mert nem álmában akarja megölni, az alvó Stibor szemét kimarja egy kigyó. A kegyetlen várúr iszonyú kínjában, Dobrochnának és vendégeinek szemeláttára leugrik a mélységbe, ugyanoda, ahová egy évvel ezelőtt jobbágyát letaszitétta. i Kisfaludy tehát ebben a drámájában a feudális oligarchia kegyetlenségét, embertelenségét, a jobbágyok nyomorét és kiszolgáltatottságát vitte színpadra. Ha figyelembe vesszük, hogy a Bánk bá

n ekkor még áz ismeretlenség homályában lappangott, azt kell mondanunk, hogy Kisfaludy Károly volt az első, aki a feudális társadalom ellentmondásait drámában ábrázolta. Igaz, a mü demokratikus hatását gyengíti az a körülmény, hogy a darab u.n. végzett-dráma. Stibor csak közvetve lesz embertelensége áldozata, nem Demeter, vagy a nép haragja pusztítja el, hanem a halálraítélt jobbágy átka teljesedik be rajta, misztikus sors beavatkozása folytén. Gyengíti a hatást az is, hogy Stibor alakjában Kisfaludy kihangsúlyozza idegen, nen-magyar • M voltát. A jobbágyok alakjai sem elég meggyőzőek. Megalkuvó, gyáva