Solt Andor: Vezérfonal a magyar színház- és drámatörténet anyagához (2. rész: a reformkor); Q 688
- 7 nála csak "romántos érdekesség", de mégis bizonyos történeti szint tud adni drámáinak, a motivumok német jellege nem annyira szembeszökő, mint például Dugonics és társai drámáiban. Általában választékosabb, Ízlésesebb elődeinél s drámatechnikai szempontbél is fejlettebb, ipert a szinen gyorsan pergő s a korabeli színvonalhoz képest érdekes jelenetek váltják egymást. Kisfaludynak volt színpadi képzelete, hatásos jeleneteket tudott komponálni. Patrióta-drámáinak leggyengébb pontja a sematikus jellemzés, amely egyenes következménye a darabok eszmei korlátainak. A jeli esnek nem fejlődnek, hanem készen lépnek elénk, merev alakok, egyéniség nélkül, a magyar hősök a hazafias tendencia rikitó képviselői, csak nevükben különböznek egymástól. Az intrikusok mind az ellenség oldalán állnak, s mig a magyar hősökben csupa erényt zsúfol össze, az ellenséges figurákat kizárólag sablonos negativ vonásokkal ábrázolja. A jellenzés mellett a sematizmus a drámák nyelvében is megnyilatkozik. A szereplők mind egyformán bészélnek. Magyar, tatár, kun közt ebben a tekintetben nincs különbség. A szerelmesek szentimentálisan epekednek, a hazafiak szónokiasan dörögnek. Nem igazi drámai nyelv ez, joggal rótta meg Katona József az Ilk a bírálatéban "a mostani századunk cikornyás, románjába illő piperének izetlenségét»" De ha nem Katona felől, hanem a kortársak felől nézzük Kisfaludy Károly drámáinak nyelvét, akkor meg kell állapítanunk, hogy jobb, választékosabb, mint amazoké. Kisfaludy tudatosan törekedett Kazinczy "fenti stil"-jének a me^ionositására színpadunkon. Érdeméül kell betudnunk azt is, hogy - Katonát nem számitva - ő az első magyar drámaira, aki gondosan csiszolt jambusokat igyekezett szereplői szájába adni. % Kisfaludy Károly dicséretére legyen mondva, hogy első drámáinak naiv p atrionisinusából hamarosan kiemelkedett. Önirónikus epigramméiban maga tört pálcát a Tatáro k és az Ilk a "sok haza puffogatása", r
