Solt Andor: Vezérfonal a magyar színház- és drámatörténet anyagához (2. rész: a reformkor); Q 688

megosztó ügyes taktikával, vesztegetéssel. Mintha csak figyelmeztetni akarná kortársait, hogy óvakodjanak a bécsi udvar ármánykodásaitól s ne bízzák sorsukat a főnemesaégre, amely zsiros koncért elárulja a nemzőt ügyét. 9. Vörösmarty egyetlen vigjátéka A fátyol titka

i. Nyomtatásban 18*34ben jelent meg, a Nemzeti Színház 10 évvel később mutatta be, miután már vidéken pl. Debrecenben sikerrel játszották. Hevesi Sándor 1924ben felujitotta, de nem sok sikerrel, mert cikornyás, modoros "bieder meier" stílusban adták. Vörösmarty ssinikritikéiban sokszor megrótta a korabeli vígjátékokat hamis érzelgősségükért, vagy parlagi bohózatosságukért. Többször sürgette a "költői" vigjátékstílus megteremtésének szükségességét, annak a vigjátéktipusnak müvelését, amelynek fő jellemvonása a "erős mosoly Olyasféle példaképek lebegtek szeme előtt, mint Moreto, Donna Dianaja vagy Shakespeare Felsült sze elmesek-.ie. S hogy jó példával járjon elő, megírta A fátyol titkai-t. Kísérlete azonban csak félig sikerült. A darab felemás alkotás: félig "mesejáték", félig társadalmi vigjáték. A bonyodalom kettős vágányon fut, ílangai kígyőgyulása aszszonygyülöletéből és ahárom parlagi gavallér felsülése nem kapcsolódin szerves egésszé, egyik a másiknak hatását gyJngiti. A darab szembeállítja az emelkedett érzések világát, /Hangai-Vilma/ a hétköznapi durvasággal, önzéssel, műveletlenséggel, kicsinyességgel, hiúsággal /Gyula, Rigó, Kacor, - Katica/ s természetesen az előbbi magasabbrendűségét, győzelmét hangoztatja. De Iiangai túlságosan elvont "széplélek", lelki nemessége, erkölcsi fölénye nem táplálkozik társadalmi gyökerekből. Kicsit emlékeztet Bessenyei Pármeniojára, de Bessenyei a maga főhősének filozófusi műveltségét példaképnek akarta odaállítani az elmaradt magyarság elé, az üresfejű Biliszekkel és a parlagi