Solt Andor: Vezérfonal a magyar színház- és drámatörténet anyagához (2. rész: a reformkor); Q 688

A némtt romantikus iskola a költészetben, mint a feudális reakció képviselője jelentkezett a francia forradalom eszméivel szemben. A nénet romanti :usok /a Schlegel-testvérek és társaik/ a Szent szövetség, Metternich szolgálatában álltak. Müveikben elfordultak a jelentől, a valós gtól s, egyrészt a múltba, másrészt a fantasztikum világába menekültek. Az ő munkásságuk nyomán vonult be a német irodalomba a lovagi középkor mint esemény, a távoli Kelet mint exotikum, s a mitikus őskor, amelynek primitívségét erkölcsi ideának tartották s ezzel kulturpesszimizmust hirdettek. Mindezzel kapcsolatban a költészetbe beáramlott a miszticizmus, a babona, a kisértetiesség, a halálvágy* A lovagi középkorral együtt dicsőitették a feudális egyházi intézményeket is. Minthogy a valószerütlenségek ábrázolására a ssinpad csak kevéssé volt alkalmas, fellendült a könyvdráma s ez is gátolta a szinszerü dráma fejlődését. A német romantikának volt egy második hulláma is /Tieck- Eichendorf/, amely nagyjában azonos ideológiát vallott Schlegerékkel, de helyt adott a népiességnek és nemzeti gondolatnak is s ennek következtében kevésbbé volt reakciós jelegű, mint a német romantiica első hullámai. A német romantika hullámai a szinházat is érintették, amennyiben a szinpadi irodalom művelői - akik általában tehetségtelenebbek voltak, mint a német romantikus iskola vezetői - a német romantika legsekélyesebb, leghatásvadászóbb motivumait használták fel olcsó sikerre törekvő müveikben. Az első vonalbeli német romantikus arisztokratikus Ízlést képviselték, mig a szinpad romantikusai - Kötzebue, Raubach, BircPfeiffer stb. - a német kispolgári izlést akarták kiszolgálni s ezért darabjaikat teletömködték mindenféle borzalmassággal s vizenyős érzelmességgel. A német romantikával szemben a francia romantika- elsősorban Xictor Iíugó - haladójelleggü volt. Victor Hugo is a múltba fordult drámáival,