Solt Andor: Vezérfonal a magyar színház- és drámatörténet anyagához (2. rész: a reformkor); Q 688

- 21 dráma egyik jelenetében Konrádnak, Zsigmond gonoszlelkü, aljas poroszlójának egy farkassa

l kell megküzdenie. Hiba az is, hogy Vörösmarty jó motívumokat a cselekmény későbbi során elejt, igy például azt, hogy a léha Zsigmond szemetvet Könt feleségére. Ifj. Gara árulása viszont a színfalak mögött történik, csak hallunk róla, de nem látjuk, noha ez fontos motívum, éppen Kont sorsának alakulása szempontjából. A dráma tehát korántsem hibátlan alkotás, mégis fontos állomás nemcsak Vörösmarty drámaírói, hanem egész költői fejlődésében. A műből v u kicsendüld a költő elégedetlensége afölött, hogy az 1325-27-es országgyűlés - amelyhez pedig nagy reményeket fűzött a haladd, refor* « mokat óhajtó nemesség - eredménytelenül oszlott szét, mert a nemesség többsége ismét kompromisszumot köt Béccsel. Vörösmarty kritikával nézi a nemesség magatartását; Kont és István vajda párbeszédéből AI. felvonás/ a nemesség bírálata csendül ki, amikor pedig as utolsó jelenetben az urak gyáván megalicusznak, s ahelyett, hogy a zsarnok Zsigmondot elkergetnék, vagy megölnék, megjavulás céljából Siklós várába zárják, Laczfi- Kont egyik hive - eltöri kardját: "Ha most nem öltél, kard, ne ölj soha, én nem visellek, hitvény sárdarab!" Mindez Vörösmarty zsarnokgyülöletét, elégedetlenségét a politikai események nem várt fordulatán fejezi ki. A költő hazafiassága megnyilatkozik az egyes főhősök ábrázolásában is. Kont az igazi hazafiság szép példája: szembeszáll a törvénytelenül önkényeskedő királlyal, mélyen szereti hazáját, mindennél többre tartja az igazságot, a becsületet, elveiért, ha kell, életét is feláldozza. Sorsa azt jelképezi, hogy nem lehet hinni az uralkodó Ígéretében. Bukása azért következik be, mert kételyeitől nan cselekszik, későn csatlokézik Laczíihos. Laczfi következetes forradalmár, csak az