Solt Andor: Vezérfonal a magyar színház- és drámatörténet anyagához (2. rész: a reformkor); Q 688

hogy "ine az ifjú talál egy kort a magyar törté: elemben, amely hasonlatos a Shakespeare históriáiban rajzolt világhoz és drámát i ir róla". Kétségtelen, hogy Vörösmartyra hatottak Shakespeare krónikás színmüvei, de a Salamon-ban is példát akart mutatni nemzetének mire vezet az, ha az ország uralkodója a nemzet érdekeit alárendeli idegen hatalmasságoknak, s hallgat a gonosz udvari emberek tanácsára* Ezt az alapeszmét azonban nem tudta igazi drámai összeütközéssé fejleszteni. A dráma alakjai halványan megrajzolt figurák, sokat beszélnek és keveset cselekszenek, nem jellemük, szenvedélyük mozgatja őket, hanem as iró keze. A legsikerültebb még Oposbak, ennek a rettenhetetlen bajnok alakja. Jellemző,hogy a forrásul használt krónikák adataival szemben Vörösmarty ezt a leggondosabban megrajzolt rokonszenves hőst nem Salamon, hanem a királyfiak, tehát a nemzeti ügy képviselői mellé állítja. Érdemes megemlíteni, hogy a negyedik felvonásban az egyik közvitéz igy sóhajt fel: "Óh, miért nem illik tudni a szegénynek, mi okra harcol, s miért kell halnia?" Ezzel Vörösmarty nyilván a jobbágyság helyzetére utalt, amelyet id gen érdekekért, sokszor idegen földön kényszeritettek katonáskodni. A Galamon-t mindössze egyszer adták elő színpadon, nem sokkal megjelenése után Sopronban, iskolai szinielőadásbgcn. Llásik ifjúkori drámája, a Zsigmond

: egy tervbevett trilógia első része volt. Kéziratban maradt, meglehetősen kidolgozatlanul. Arról van benne szó, hogy Zsigmond király kiszabadítja jegyesét, Máriát - Nagy Lajos leányát - Horvát János, a délvidéki pártütő fogságából. /Est a témát dolgozta ki később Madách Imre is Mária királynő cimü drámájában./ 2« A Zsigmon

d folytatása a Kon

t volt, amelyet 1828-ban átdoltozott,