Solt Andor: Vezérfonal a magyar színház- és drámatörténet anyagához (Kezdettől Katona Józsefig); Q 686

- 5 Károly, a nemesség dicsőítésével nem a birtokos nemesség osztályérdekeit akarta szolgálni, mint bátyja, hanem azt a nemsséget akarta a színházba csalogatni, amely addig meglehetősen közömbösen viselkedett a magyar dráma és szinház ügyével szemben. Másrészt a mult dicsőségének emlegetése ekkor, 1819-2o-ban, amikor a nemesség és a bé>3si udvar kompromisszuma felbomlott és a vármegyékben egyre erőteljesebb ellenállás mutatkozott Metternich törvénytelen, reakciős kormányzásával szemben, a nemzeti érzést táplálta. Kisfaludy patriőta-drámái még nem harci riadók, mint az öt évvel később készült Zalán futás

a, de szintén hozzájárultak a nemzeti öntudat erősítéséhez, az osztrák uralom gyűlöletéhez. A bécsi udvari levéltárban megtalálták azt a pesti titkosrendőri jelentést, amely szerint A tatárok Magyarországba

n első előadása alkalmával a nézőtéren helyet foglalt nemesek és pesti mesteremberek a darab yégén kihivták az egész személyzetet, tapsoltak, vivátot kiáltgattak s harsogva visszhangozták a darabbeli "Éljen a magyar szabadság»« felkiáltsát. A másnapi német darabot bejelentő. német színészt lehurrogták, s a német szinlapokat letépték. A, német spicli aggódva jegyzi meg jelentésében, hogy ha magasabb helyről nem akadályozzák meg az ilyen .elŐ.didá&okat, akkor a szinház a jövőben "gytilhelye lesz a régi magyar felbujtóknak, mint hajdan a megyei gyűlések és a rákosi országgyűlések.'" Kisfaludy patrióta-drámái tárgyválasztásban a lovagdránák divatját követték. A vár.ostrommal, nőrablással, börtönjelenetekkel, kirohanásokkal, esküvel., stb. teletűzdelt cselekmény közvetlenül is tükrözi a drámák patrióta mondanivalóját„ Amikor azonban Kisfaludy a lovagdrámák divatját követi, egylépéssel tovább megy elődeinél: nem fordit vagy magyarít, hahem források alapján dolgozik. Darabjaiban nincs igazi korhüség, nem tudjgi hitelesen érzékeltetni a multat, a történetiség nála csak "romántos érdekesség" , de mégis bizonyos történeti szint tud adni drámáinak, a motívumok német jellege nem annyira szembeszökő, mint például Dugonics és társai drámáiban. Általában választékosabb, Ízlésesebb elődeinél s drámatechnikai szempontból is fejlettebb, mert a szinen gyorsan pergő s a korabeli színvonalhoz képest érdekes jelenetek váltják egymást. Kisfaludynak volt színpadi képzelete,