Solt Andor: Vezérfonal a magyar színház- és drámatörténet anyagához (Kezdettől Katona Józsefig); Q 686

I » - 30 tudja beszéltetni, vagyis a dikciot a megadott helyzetnek megfelelően árnyalja, jo példa erre a zálogosdi játék /II.Ip./ T empefői és Betrioger összecsapása /IV.8./, Tempefői felindulása, amikor Muzsai Rozália levelét hozza /IV.lo./. Kezdő dráma irók gyakran esnek abba a hibába, hogy a szereplők önmagukat mint harmadik személyt jellemezik, lelki állapotukat közvetlenül, szavakkal irják le. Csokonainál ezt nem tapasztalhatjuk. Tempefői első. monológja lirai ábrándozás; a szóképek, amelyekkel gondolatait kifejezi, megvilágítják nemes felfogását, elmélkedő természetét, borongásra hajlamos kedélyét. Ez a részlet jó előkészítése a rákövetkező párbeszédnek /Tempefői és Botrieger között/, mert ebben az ábrándos költő hiányos gyakorlati érzékéről szerzünk tudomást, ami nyilván a monologjában jelzett lelkitulajdonságaival áll összefüggésben. /II.1. és 2./ Tempefői második monologja viszont a kitörő szenvedély mesteri ábrázolása, a hatását nagy mértékben fokozza az, hogy benne fogalmazta meg Csokonai a legközvetlenebbül a feudális Magyarv ország társadalmi ellentéteit. /II. lo./ Müvésfci ennek a monológnak a belső szerkezeti felépítése is, párhuzamős kép-ellentéteivel Katona Táborc-panaszát juttatja eszünkbe. Csokonai a feudális társadalom bírálatára felhasználta a guny, a szatíra, az irónia minden eszközét. Ötleteiben szinte kifogyhatatlan: a Tempefői-ben a layers, ÖUEiaszkySzerü^komédiázástol a finoman csipkelődő, szellemes élcig megtalálhatjuk a komiinam valamennyi változatát. Különösen figyelemreméltó, hogy Csokonai a nyelvi humor milyen változatos formáit tudja alkalmazni, AZ arisztokraták jelenete /I.5./ szójátékok segítségével leplezi le müveletlenségüket; Csikorgó pompás stílusparódiákat rögtönöz /III.7*// ugyanitt a "halandzsára" is találunk^jJÓljiát. Mint különleges nyelvi bravúr emelkedik ki a gvardián és ßzuszmir meséje - amaz a maga keveréknyeIvével, ez joizü népiessógóvel szolgáltat példát Csokonai gazdag, változatos és főleg jellemző erejű nyelv.ére. 1 Gerson_du

jVlalhereux /1795/. A dar.fjb témája kissé emlékeztet a Tempefőira: a darab főhőse, a "méla" /a.m. emberkerülő, peszszimista/ Gerson származása körül is titok lappang. Ez azonban ebben a darabban megoldodik: AZ öreg Támadi fiára ismer