Solt Andor: Vezérfonal a magyar színház- és drámatörténet anyagához (Kezdettől Katona Józsefig); Q 686
- még pedig a nemzeti műveltség terjedésének függvénye. Az öncélú kultura reakciós fogalma még ismeretlen volt a XVIII. században. Az anyanyelv ápolása, a hazai irodalom és tudomány fejlesztésének programmja társadalmi-politikai vonatkozásban öszszetartozott a polgári forradalom egész ideológiájával. Amikor tehát Csokonai a nemzeti kultura megbecsülésének és támogatásának hiánya raiatt emelt vádat nemesek és papok ellen, a haladás ügyét szolgálta. A_Tempefőiharcos kiállás a nyelv-müvelés, az irodalmi újjászületés mozgalma mellett. Leleplezi a haladás legveszedelmesebb ellenségeit, egyben pedig elismeréssel emliti a korabeli irodalom legkitűnőbb képviselőit: Bessenyeit, Kazinczyt, özentjobi Szabó Lászlót, a külföldiek közül Voltaire-t, Lessinget. Pozitiv kritikát gyakorol - a rossz mellett mindjárt megmutatja a jot is - ugy támad, hogy közben nevelő hatású irodalmi propagandát fojt ki. A darabban sürün előferdülő irodalmi vonatkozások azt mutatják, hogy Csokonai átfogo korszerű irodalmi műveltséggel rendelkezett és helyesen látta a fejlődés irányát. Művészi felfogását csak ott érezzük tévesnek, hogy ekkori megítélése szerint a népköltészet nem tartozik az iroda lom pozitiv tényezői köz é. Kultura és népiesség viszonya azonban ebben az időben még teljesen tisztázatlan volt. A helyes álláspont felismerésében Csokonait nagy mértékben akadályozta a "poéta doctus^-rol alkotott fiataloson túlzott elképzelése, azonkivül a mintaképül szolgála Kazinczy magatartása itt, aki a népiesseget csak mint stilus változatot méltányolta, de általában véve szembehelyezkedett vele. Kern szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy az Orczy Lőrincz-íále feudális népiesség, a maga város-ellenes, a "paraszti együgyűséget" dicsérő irányzatosságával jó ürügyül szolgált a külföld előtt hajbókolo főnemességnek az egész magyar nyelvű irodalom lebecsülésére. A külföldiéskedőknek azzal, az általánosításával szemben, hogy a magyar irodalom "parasztos" s igy alkalmatlan a "nemes erkölcsök" kiművelésére, Csokonai ugy védekezik, hogy a "parasztságot 1 1 az ellenfél oldalára ál- t litja: a népmesékért Éva lelkesedik, a ponyvairodalmat Csikorgó terjeszti, a népdalt a durva hajdúk éneklik. Viszont Szusz- •
