Krisztyi, Grigorij: Sztanyiszlavszkij operai munkássága; Q 665

- 10 igazolásának nehéz feladatát. Ezeket az ismétléseket a klasszikus zenei forma követelte meg. Az ilyen ismétlések igazolását ugy oldották meg, hogy mindig uj és uj értelmet kerestek ugyanazokban a szavakban, megváltoztatták azt a tárgyat.amelyhez a szavakat intézték s a logikai hangsúlyt egyik szóról a másikra helyezték. Például a "gfcóf válaszáf "A kisebbiktől el va* gyok ragadtatva, szerelmem hozzá vonz". A négyszeri ismétlődésnél mindannyiszor megváltozott az értelme. ElőszörX összehasonlítja a két nővért,! az összehasonlítást a fiatalabbik javára üt ki. A gróf ugy ejti ki a mondatot,hogy a hangsúly a kisebbikr

e esik.Második alkalommal azt magyarázza, hogy a kisebbik nemcsak szimpatikus neki, hanem egészen elragadta itt az el vagyok ragadtatv

a szavak emelődnek ki. Aztán a hangsúly a hozzá, vagy a szerelmem szókra esik, s mindannyiszor uj értelemmel ruházza fel a mondatotSVégerec ményben - fejezi be a kritikus - eleven, finoman komikus előadást láttunk, melyben a játék, deklamáció és vokál elemeit mesterien dolgozták ki. Ez igazi zenei komédia,amilyen 154 / még eddig moszkvai szinpadon nem volt." 7 '' Voltak olyan kritikusok is, akik nem akarták elismerni Sztanyiszlavszkij érdemeit az operában, s azt követelték tőle,hogy ne élő,alakokat, hanem valamilyen formalist a"t ars adalmi maszkokat" ábrázoljon. Egyxébként még ezekből az elmarasztaló reneni