Gorcsakov, Nyikolaj: A színházi előadás rendezése; Q 603

45 hogy a hang, a szöveg értelme, viszonyai nem jutnak el a nézőhöz, keresse meg a viszonyok olyan értékelésót, amely arra kényszerithetná a szinészt, hogy hangosabban, kifejezőbben beszéljen. Tegyük fel, hogy Karandisev és Larisza jelenete a "Hozománynélküli menyasszony" cimü szindarab első felvonásából a beszéd kifejezőerejét tekintve teljes mértékben kielégítette a rendezőt. A színpadon ugyanakkor nem találja megfelelőnek,jól hallhatónak a szöveget. Ilyenkor állítsa meg ?. rendező a színészeket és kérdezze meg őket, nem tudnák-e mondanivalójukat hangosabban elmondani, anélkül, hogy megváltoztatnák a viszonyokat, vagy mondanivalójuk értelmét. Kérdezze meg, mi készteti a színészeket arra, hogy halkan beszéljenek. A szinészek a rendező kérdésére valószínűleg azt fogják válaszolni, hogy Larisza és Karandisev nem akarják, hogy a parkban sétálók közül valaki meghallja párbeszédüket, Hivja fel a rendező ezzel kapcsolatban a szinészek figyelmét arra a körülményre, hogy O^trovszkij gondoskodott arról, hogy Larisza és Karandisev párbeszéde, szabadon, hangosan meh&ssen végbe, ügy rendezte ugyanis a szerző a cselekményeket, hogy e jelenet idejében a darab valamennyi szereplőjét - Larisza és Karandisev kivételével - Paratov fogadására vitte el. Ez az eset például szolgál arra, hogy a szereplők hangosan zengő beszéde a színpadon pszichológiailag megalapozott és nélkülözhetetlen. Vannak sokkal egyszerűbb esetek, amikor a szinészek egyszerűen azért beszélnek halkan, beszédük azért nem világos, viszonyulásuk egymáshoz és az eseményekhez azért elmosódott, mert egyszerűen nincsenek hozzászokva a színpad és a nézőtér tágas térségéhez. A szinészek fokozatosan beleszoknak az uj körülményekbe. Ott, ahol a próbateremben elegendő volt egy tekintet,egy kisebb kézmozdulat, a színpadon széles mozdulat, kifejező gesztus jelenik meg, A viszonyok megszilárdulnak és ha szükséges, éles öszszecsapásokká alakulnak át. A beszéd, a hanglejtés világosabbá,kifejezőbbé, tartalmasabbá válik. Az események ritmusa a darab egész életének organikus ritmusává válik, A szinészek eljutnak a megfelelő színpadi közérzetig. Ez azonban még nem minden. Arra van szükség, hogy a szereplők magatartása a szinpadon - amely magatartást egyébként a mü eszméje, cselekménye, a cselekmény fővonala, a hősök jelleme határoz meg, igaz, művészi kifejezést kapjon, megfelelő színpadi kifejezőerőt nyerjen. A színészeknek és a rendezőnek azt a közös erőfeszítését, amely e színpadi kifejezőerő elérését célozza, nevezzük beállításnak /mis- en scene/. 1/3984, - Pné