Gorcsakov, Nyikolaj: A színházi előadás rendezése; Q 603

35- Ha a szinész nem ismeri vagy nem érti a.viszonyát, a darabban lejátszódó cselekményhez, elhangzó szóhoz, végbemenő eseményhez, akkor belső életében szakadás, iir, törés keletkezik. Éppen ezért a rendezőnek a szinészekkel együtt meg kell határoznia az egyes alakok egymásközti és az eseményekkel kapcsolatos viszonyainak láncolatát, /A rendezőnek, aki mindenképen segítségére siet a színészeknek, el-kell érnie azt, hogy a szinész ne maradjon a rendezői utasitások passziv végrehajtója, A szinészt feltétlenül és minden eszközzel be kell vonnia a szereppel kapcsolatos önálló munkába, rá kell venni, hogy egy-egy szinpadi feladat kivitelében keresse az önálló megoldást,/ A rendező Larisza szerepét gyakoroltatja a "Hozomány nélküli menyasszony" negyedik felvonásából, a rendező a próba során végigment a színésznővel az előző felvonásokon. A színésznőben már kialakult a helyes viszony önmagához, mint hozománynélküli lányhoz', Karandisevhez, Paratovhoz és valamennyi, vele kapcsolatban álló személyhez, Jól átérzi valamennyi jelenetét, sőt még Larisza negyedik felvonásbeli nehéz monológja is> amelyet a park keritésénél mond el a Volga felett, hiven cseng szájából. És lám a monológ után következő jelenetben, ahol Larisza és Karandisev vannak a szinen,a szinésznő és a rendező egyszerre igen nehéz helyzetbe kerülnek, "Mindenki rongya... igen, mindenki rongyai... Végre megtaláltam a ^helyes szót!" - mohdja ebben a jelenetben Larisza, És a szinésznő.egyszerre zsákutcába jut. - Értem, miért mondja azt Larisza, - fordul a szinésznő a rendezőhöz, - értem, hogy Larisza - "mindenki rongya"/, de sehogyan sem sikerül átérezne.i ezt a szót, nem tudom a magam számára élettel megtölteni, nem találok bensőmben megfelelő visszhangot erre a szóra. A rendező megmagyarázza a színésznőnek, mit akart ezzel a szóval mondani Osztrovszkij, megkéri Knurovot és' Vozsevátovot, hogy játsszák el mégegyszer a jelenetet a játékpénzzel, de a szinésznő annak ellenére, hogy érti a jelenetet, hideg, közömbös marad Osztrovszki

j e képéhez ás a Larisza szerepének kulmináló gondolata továbbra is érzéketlenül, szárazon hangzik szájából. Mit tegyen a rendező? Ismét a régi "hogyha"-t kell segítségül hivnia,-/Feltétlenül ki kell hangsúlyoznunk, hogy Sztanyiszlavszkij mágikus "hogyha"~ja - a leghelyesebb ut a szinész alkotásában és nem minősíthető csup-án "a végső esetre" alkalmazandó fogásnak a szinész alakítással kapcsólatos munkájában./ Hogyha maga olyan helyzetben volna, - fordul a rendező a színésznőhöz, - mit mondana, milyen szóval nevezné önmagát abban a helyzetben? ' '••".1/3984« - Pné