Gorcsakov, Nyikolaj: A színházi előadás rendezése; Q 603

- 31 Saját tapasztalatunkból győződünk meg majd arról,hogy milyen hatalmas hasznot hajtanak ezek a foglalkozások, amelyeken a darab megvitatása és felolvasása párhuzamosan történik, s amikor a rendező azt mondhatja a szereplőknek: "Most pedig, annak alapján, amiről Önökkel beszélgettünk, gyerünk, beszéljük át /ne ol

vassuk át/ az egész darabot sorjában". Szándékosan hangsúlyoztuk ki a "beszéljük át" kifejezést. Feltétlenül szükséges ugyanis, hogy a szinész a szerepen végzett munkájának legelső napjától kezdve ne olvassa a szerep szövegét, hanem a szerep szövegével beszéljen, hogy az asztal mellett végzett munka napról-napra fokozatosan átalakuljon a színdarab személyeinek beszélgetésévé. Mit is jelent az tulajdonképen, hogy mondjuk és ne olvassuk a mondatot? Ez azt jelenti, hogy a mondatnak megadjuk a szükséges értelmi kifejezést. Ha a mondatban kérdés van, akkor kérdezzünk/ ha egy bizonyos esemény, vagy tény leirását tartalmazza a mondat, akkor képzeljük magunk elé azt az eseményt és meséljünk róla/ ha kérés, akkor valóban kérjünk, amikor kimondjuk a mondatot, stb. Természetesen nem fog sikerülni a rendezőnek a színészeket már a próbák első napján átvinni az olvasó hangnemről a beszélgető hangnemre. Ha azonban a rendező következetesen és makacsul kitart amellett a követelmény mellett, akkor nap mint nap kevesebb olvasás és több élő beszéd lesz, s idővel szabályos párbeszéddé forrja ki magát. Mindez azonban még mindig kevés ahhoz, hogy az asztali próbákat befejezhessük. Tovább kell folytatni a színészekkel az iró nyelvezetének tanulmányozására és elsajátítására irányuló munkát. A színésznek teljesen szabadon, kötetlenül és természetesen kell beszélnie a színdarab nyelvezetén, amikor a színpadra lép. A szinész nyelvezetén végzett gondos munka - ez az az ut, amely az alakítás gazdagabbá tételét előmozdítja. Ha például előveszik az egyik legjobb és a közönség által kedvelt darabot, a "Ljubov Jarovájá"-t, s megpróbáljuk elemezni Tranyov nyelvezetét, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez a nyelv szokatlanul világos, lakonikus, mondatok felépitése és ritmusa,stb. szempontjából pedig egészen sajátságos nyelvezet. A "Ljubov Jarovája" szövegének számos olyan helyét idézhetnénk, amelyek igen gondos munkát követelnek. Ilyen például az első felvonásban Jeliszatov és Panova jelenete /Jsliszatov :"E pillanatban kaptuk az értesüléseket...stb./; Svangya hires két sora - valójában nagyszerű kis jelenete - a második felvonásban /Tiszt; "Kik vagytok?" - Svangya: "Mi vagyunk a...Fogoly..."/; Ljubov Járovája utolsó replikája a második felvonásban /Misa? Te... Nem igazi"/ Sok ilyen, végtelenségig tömör, de rendldvül fontos párbeszéd-jelenet van elszórva az egész darabban. Ezek feldolgoI/39S4. - Pné