Bereczky Erzsébet-Gláser Magdolna-Szőnyi Sándor: Színház- és drámatörténeti jegyzetek; Q 558

- 9 mert alakokat látott viszont darabjaiban. színészek

. A szinó3zek rabszolgák voltak. Kezdetben, ha szabad ember lépett színpadra, elvesztette római polgárjogát. Férfi színészek jéfc>zották a női szerepeket is. Ez annál is inkább lehetséges volt, mert a szereplök álarcban játszottak. A színészeket általában jobban megbecsülték, mint a többi rabszolgát, - a nevesebb színészek könnyen me ^vásárolhatták szabadságukat, - de a megbecsülés dolgában azért alatta maradtak a kocsiversenyz3cek, gladiátoroknak. Hogyan játszottak a római szinészek? A tehetséges rabszolgákat szinósziskolákban képeztették ki uraik, igy a színjáték színvonalas volt. Roscius Gallus Comoedusról, az i.e. 126-62ig élt hires színészről Cicero jegyezte fel, hogy játékát a mértékletesség és bájosság jellemezte. Erről a hireo Rosclusról jegyezték fel azt Í3, ho y a színpadon nemi tett egy lépést sora, amit előzőleg otthon alaposan ne gyakorolt volna. A színészi játék alapja tehát - és ezt az álarcban v ló játszás is megköveteli - valószínűleg a kifejező szép mozgás és a jó szövegmondás volt. A szinészek a nézőtérrel közvetlen kapcsolatot tartottak. Belevonták a nézőket is a játékba, leszóltak a nézőtérre. Jellemző a vígjátékoknak a befejezésé. A színész az utolsó mondatok után mindig kifordult a nézőtér felé ós lekláLtottI Haudite! - Tapsoljatok! A dicalet

. A szinpadoh, előadás közben nem változtatták a díszleteket. A szinpd általában utcarészletet,- két egymással szebben alló házat, és közöttük, a szinpad közepén hátrav zető sikátort ábrázolt. • g" i Ilyen díszlet között játszódik Terentius minden darabja, ezért nevezik az ilyen beosztású színpadot azóta is Termtius-szinpadnak. Az i.u-i századokban elterjedő, több emeletes,félköríves hatalmas köszinházak díszlete a Terentius-szin ad díszletéhez hasonlított, de pazar építészeti munkáv 1 köböl volt megépítve. A Plautus utáni korszak le ;jelentősebb vigjatókirója» Publius