Bereczky Erzsébet-Gláser Magdolna-Szőnyi Sándor: Színház- és drámatörténeti jegyzetek; Q 558

a testen lazán leomló anyagból tolt, a ruha alatt kitömték magukat, hogy icy is növeljék testüket. Neme uk a társadalmi helyzetet,- a rabszolgák tiszta fehér ruhában, a királyok biborszinüben, a papnők szintén fehér ruhában jelentek meg - de az életkort, 3őt még a szereplők lelki, vagy testi állapotát is jelezték a jelmezzel, például az öregasszonyok kék ruhát viseltek, a gyászolók pedig feketét. AB öltözéken kivül igen fontos a görög színpadon a maszk. Az nem a mai értelemben vett kifestést jelentette. A görög színházban a hatalmas távolságok miatt a színész arckifejezését igen nehéz lett volna figyelni, de egyáltalán meglátni is. läppen ezért kési tettek maszkot. A maszk egy a színész testarányainak megfelelően elk'szitett sisakforma volt. Két ma3zk típust különböztettek raegs a tragikust ée a komikust. /Innen ered a sokszor jelképként kitett két maszk/ De a két típuson belül hatalmas skálája volt a maszkoknak. A maszkkal is jolezték az életkort, az egészségi illa o

tot, a szereplő nemét, Mint ismeretes, a görög trrgédiáhan csak férfiak ját zott ik, tehát feltétlenül jelezni kellett valomiképen, hogy a szinrelépö szereplő nőt játszik. A későbbi fejlődte folyamán, különösen Aristophanes vígjátékaiban élő személyek arcát utánozta a maszk, de ugyanakkor bizonyos szatirikus hatást is élértek azzal, hogy karikaturaszerüea ábrázolták. A maszkon a szemek helyén keskeny rés volt, hogy a stoinész láthasson, eköré még szemet is festettek. A szúj^részen széles, hangszorószeiü tölcsér volt, hogy a hang minél messzebbre érjen. Mindebből nyilvánvaló, hogy a színészek mimikával^/arCmozgással/ nem tudták kifejezni érzelmeiket te gondolataikat, de még gesztussal sern^ /kés és testmozdul

at/,hiszen csak igen darabos mozdulatokit tudta tenni kitömött ruháikban és a magas kbéhurnusban. így a