Bereczky Erzsébet-Gláser Magdolna-Szőnyi Sándor: Színház- és drámatörténeti jegyzetek; Q 558

- lo is ujabb közeledést jelentenek a nép nyelvéhez. A kővetkező időszakban a Hing dinasztia A368-1644/ alatt jellegzetesen hanyatló,dekadens tünetek figyelhetők meg a kínai színház történetében .A színjátszás a nép fokozódó elnyomása következtében már csak kevesek unaloműzője lesz»Ezért a ráérő emberek számára Írott uj darabok olykor egy tucat felvonásnál is hosszabbra nyúlnak. Elfordulnak a társadalmi problémáktól ós a kinal drámára oly jelemző realista ábrázolásmód helyett a mennél raffináltabb lélekelemzés, « affektált szenvelgés lesz a drámaírók közös jellemvonásává»Igen világos ez a változás nyelvi téremaz eddig népi nyelven irott színdarabok most erőtlen,finomkodó udvari-irodalmi nyelven szólalnak meg» A színész ettől kezdve a felső rétegeknek kiszolgáltatott,ugyanakkor megvetett,eddigi jogaitól megfosztott tagja lesz a társadalomnak,aki egyedüli támaszát a mellette mindig kitartó népi tömegekben találja megmA színházi előadások átkerülnek az előkelők palotáiba» Egy-egy nagyúri család sokszor állandó társulatot tart szolgálatában a zártkörű közönség szórakoztatására* A kinai császárság utolsó korszak| /Tszing dinasztia,16441912/ csak még jobban elmélyítette a társadalmi és kulturális hanyatlást.Ebben a korban már uj drámai alkotások alig keletkeztek»n legjellemzőbb drámatörténeti jelenség a régmúlt idők epikus müveinek, rendszerint valamely hanyatló korszak tragikus történeteinek áramatizálása. A császárságot elsöprő kinai forradalom Idején,majd a japán intervenciósok ós kuomintang árulók elleni hosszú küzdelem alatt sóim nem látott gyorsasággal indul fejlődésnek az addig századokig egyhelyben topogó kinai színművészet »A nemzeti összefogásra,a parasztság felszabadítására, a nők embervoltának elismerésére tanitó uj szinmü-