Bereczky Erzsébet-Gláser Magdolna-Szőnyi Sándor: Színház- és drámatörténeti jegyzetek; Q 558

az élet minden jelenségének (gondos tanulmányozását tartotta,de ugyanakkor vigyázott,hogy elkerülje előadásmódjában a részletekbe vesző naturalizmust. Mindkettőjük művészetét állandóan fejlesztette a vetélytárs legyőzésének elszánt akarata•• . . *t*t£>tJi dWe wwfyk"^ Ettől a kortól kezdve jszok

áooa a aaj^éeeae-^edé

kfalytoh^jyJ ^ -nossigafCjöpäi rzinház történetébenszinész utánpótlást nemcsak a családi kötelékeken belül biztositják,hanem egy-egy nagy művész nevével együtt átadja egész tudását gyermekévé fogadott tehetséges növendékének. Ä japán színház műsora az európai néző szánéra szokatlan: öt egymástól független szindarabot játszanak egy-egy előadás alkalmával.Ezt a áabuki fénykorában egy szinházellenes rendelkezés váltotta ki,amely azzal akarta a rendkívül népszerű és bátran politizáló művészeti ágat tőnkretenni,hogy elrendelte:minden felvonás után ki kell a közönséget cserélni .Ezt a tilalmat kerülte meg a darab-változtatás, amely azonban dramaturgiailag oly szerencsésen volt egybekapcsolva,hogy a népi-hősi témáit amúgy is ismerő közönség teljesen megértette és élvezte az előadást. A japán szinpad másik,a legutóbbi időkig élő sajátossága szintén a hatóság erőszakának megkerülésére született:a jelmez és maszkirozás minden művészi eredményének felhasználásával férfiak játszották a női és nők a férfi szerepeket,kogy ezzel egy társulaton belül csak férfi vagy csak női tagok legyenek,s igy elkerüljék a szin áz bezárásának állandó veszélyét. A fejlődéséből következik a japán szinház k&rmadik sajátossága,a vidám és tragikus műfajok,valamint a zene és próza harnónikus összeolvadása.Gzinnüveikben jellegzetesen ismétlődnek a tradici-