Útmutató a művészetpolitikai előadássorozat hallgatói számára. 2. szám; Q 472

érvényesül, mint a szellemi és anyagi munka megosztása

# olyképpen, hogy ezen -az osztályon belül az egyik rész az illető osztály gondolkodóiként lép fel /az osztály aktiv fogalomalkotó ideológusaiként, akik ez osztály saját magáról táplált illúzióinak kialakítását teszik fő létfenntartási águkká/, mig a többiek ozekkol a gondolatokkal és illúziókkal szemben inkább pasativ ás befogadó magatartást tanusitanak, mert ők valójában az osztály cselekvő tagjai és kevesebb idejük van ahhoz, hogy saját magukról illúziókat és gondolatokat alkossanak. Az osztályon belül ezeknek a különválása még a két rész bizonyos szembe kerülésé ig és ellenségeskedéséig is fejlődhet, ez azonban minden olyan gyakorlati összeütközésnél, amikor maga az osztály kerül veszélybe,'magától megszűnik, s ekkor aztán még a látszata is eltűnik annak, mintha az uralkodó gondolatok nem az uralkodó osztály gondolatai lennének és ez osztály hatalmától különálló hatalommal bÍrnának, Forradalmi gondolatok létezése egy bizonyos korszakban már feltételezi egy forradalmi osztály létezését, aminek feltételéiről már fentebb

4" elmondottuk a szükséges tudnivalókat. Ha mármost a történelmi folyamat értelmezésében az uralkodó osztály gondolatait elválasztjuk magától az uralkodó osztálytól, ha önállósítjuk őket ás megmaradunk amellett, högy egy korszakban ezek vagy azok az eszmék uralkodtak, anélkül, hogy törődnénk e gondolatok termelésének feltételeivel és termelőivel, ha tehát mellőzzük a gondolatok alapját képező egyéneket és világviszonyokat, akkor például azt mondhatjuk, hogy' abban az időben," amikor az arisztokrácia uralkodott, a becsület, hűség stb. fogalmai^ a burzsoázia uralma alatt pedig a szabadság, egyenlőség stb, fogalmai ^uralkodtak. Az uralkodó osztály'nagy általánosságban maga is ezt'képzeli. Sz a történelemszemlélet, amely minden'történet-" Írónak, különösen a XVIII. század óta, közös sajátsága, szükségképpen arra a jelenségre bukkan, hogy egyre elvontabb gondolatok uralkodnak, vagyis olyan gondolatok, amelyek mindinkább az álta. lánosság formáját öltik fel. Minden uj osztály ugyanis, amely az'előtte uralkodó osztály helyére lép, kénytelen, már csak azért is, hogy célját elérhesse, saját érdekét a társadalom valamennyi tagjának közös érdekeként feltüntetni, vagyis eszmeileg kifejezve: kénytelen gondolatainak az általánosság formáját adni, azokat ugy feltüntetni, mint amelyek egyedül észszerück, általános érvényűek,

4"

4" A forradalmat ind it 6 osztály - már csak azért'is, mert egy osztálylyal áll szemben - már eleve nem mint osztály, hanem mint az egész társadalom képviselője lép fel, a társadalom teljes tömegeként jelenik meg az egyedüli uralkodó osztállyal szemben. Ezt~azért teheti,, mert kezdetben érdeke valóban inkább összefügg yalanenynyi többi, nem uralkodó osztály közös érdekével, mert" az eddigi viszonyok nyomása alatt még nem fejlődhetett ki egy külön osztály külön érdekeként. Győzelme tehát a többi, uralomra nem jutó osztály * Hivatkozások "A néuet ideológia" előző részeire. Lásd MEOA Berlin 1932. 1. rész, 5. köt. 2o-23., ill. 23-25.olc!. Ennél a helynél Marx a jobbszélen a következőket jegyezte fel; Az általánosság megfelel: 1. az osztálynak, szemben a renddel, 2. a versenynek, világforgaloonak, stb. 3. az uralkodó osztály nagy létszámának, 4. a közös érdek illúziójának." Kezdetben es az illúzió igaz. 5. Az ideológusok tévedésének és a munkamegosztásnak.