Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: A négylábú is botlik; Fordította: Háy Gyula; Q 390

-loElindul reggel^ megnéz tiz lakáét, tárgyal a háziurral, a házmesterrel, aztán végigjárja a bcüfcokat, sorba kóstolja a kaviárt, a tokhalat, elüldögél, elnyilatkozga^^^^ kereskedők nem tudják, hogy szabaditsák\ meg tőle a boltjukat

r de ő elégedett, mégiscsak hasznosan töltötte el a délelőttőt^^ /Glumovhoz/ Az ám, el. is felejtettem megmondani; a nénikém szerelmes magába, mint egy macska, GLUMOV: KÜRCSÁJEV: GLUMOV: KÜRCSÁJEV: Ahogy gondolja, Én a maga helyében, . . Nos, ad verset? GLUMOV: Nem adok. » GOLU'TVIN: Mit is állunk vele szóba! Menjünk ebédélni! KURCSÁJEV: Menjünk! Isten vele! /Meghajolnak és indulnak/i Ez meg

t hogy lehet? \ A szinházban látta, majd kinézte a szemét, majd kitekerté\a nyakát. Egyre csak azt kérdezte tőlem: ki ez? Ez nem tréfadolog. Nem én tréfálok, hanem maga.